Hit "Befejezett"

I will return

Jungkook POV

Egy hete elmúlt a Valentin nap, azóta egy szót nem beszéltem Jiminnel. Próbáltam megbékélni a gondolattal, hogy nem tudom megváltoztatni, hisz mindig is önző volt és csak azzal törődött, ami róla szólt. Bár voltak kivételek, amikor meglátta hogy nekem mire van szükségem és ezzel nagyon sok szép pillanatot vitt kapcsolatunkba, de úgy érzem, hogy még mindig sokat foglalkozik magával. Ezt persze megértem, csak nem fogadom el. Szóval és is önző vagyok, de én bevallom és próbálok rajta változtatni. 

Talán pont ezért ácsorgok már megint a dorm ajtaja előtt és várom hogy végre valaki ajtót nyisson, hogy bemehessek és bocsánatot kérhessek. Nem kellett sokat álldogálnom, hisz Jin egy hatalmas mosollyal tárta ki előttem a nyílászárót és invitált beljebb. Nem vártam sokat, azonnal a lényegre tértem.

-Jimin hol van?-néztem körbe, hisz szokása volt a nappaliban ücsörögni és tévézni vagy videó játékozni. Viszont most csak Suga aludta a kanapén.

-A szobájában.-biccentett az ajtó felé, mire egy kicsit bólintottam és elindultam, hogy végre megbeszélhessek vele mindent, ami miatt most megint haragban vagyunk.

-Jungkook..-nyúlt kezem után Jin.-Csak szólok, hogy elég rossz állapotban van, szóval légy vele kedves és megértő.-mosolygott rám idősebbik hyungom, mire egy aprót bólintottam és folytattam utamat a szoba felé, ahova benyitva sötétség fogadott. Ez teljesen jellemző rá, hogy rossz kedvében besötétít. Lassú léptekkel mentem az ablakhoz, ami elől elhúztam a sötét anyagot, ami eddig gátolta a fények bejutását.

-Ajh Jin, ezt miért kellett?-kapta rám tekintetét, viszont rájött hogy nem az vagyok, akire számított.-Te mit keresel itt?-dörzsölte meg szemeit, mintha csak beképzelte volna ottlétem.

-Beszélnünk kell.-jelentettem ki, majd leültem ágya szélére, amit csak úgy tudtam megvalósítani, hogy ő összehúzta magát.-Figyel Jimin, sajnálom hogy akkor úgy beszéltem és viselkedtem veled.

-Nem kell bocsánatot kérned, teljesen elfogadott hogy olyan helyzetben így reagálsz. Szerintem én sem tettem volna másképp. Csak tudod, nagyon régóta készültem arra a napra és azt akartam hogy az a nap tökéletes legyen, mindkettőnk számára. Hirtelen jött apukád rohama, talán ezért nem fogadtam el.-hajtotta le fejét, mire megfogtam kezét.

-Jimin, veled minden napom tökéletes.-mosolyogtam rá, mire kicsit megemelte fejét, hogy szemeimbe nézzen.-Nem kell a felhajtás ahhoz, hogy a fellegekbe érezzem magam a közeledben, hisz egy apró érintésed már felpezsdíti a vért bennem.-kuncogtam egy kicsit, mire ő is megengedett magának egy halvány mosolyt.-És bár a Valentin napunk nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, de attól még a többi napunk lehet fergeteges.

-Te olyan jó vagy hozzám.-ölelt magához, mire csak felnevettem, hisz szerintem ez pont fordítva van. Kezeimet lassan vezettem fel hátán, majd kapaszkodtam meg ott pólójában. 

Igen, valóban ezek voltak kapcsolatunk legszebb pillanatai, bár ezt már nem mondhatom el a következő egy hónapra.

Nos, kedves olvasók...visszatértem :D Nem tudom hányna örültök ennek a hírnek, én nagyon ,hisz újra publikálhatom gondolataimat. Bár ez a rész rövid lett, de ez csak gyarapodni fog :D Most mentségemre szóljon, hogy hamar közölni akartam a hírt :S Szóval a napokban megkapjátok a folytatást <3