Hit "Befejezett"

If you do

Jungkook POV
-Meg tudom magyarázni!-emeletem fel kezeimet vèdekezően, mire rám emelte vèrbenforgó tekintetèt.
-Figyelek, mondjad csak! Hogy fogod kimagyarázni ezt az egèszet, te szerencsètlen? Ès ne gyere azzal, hogy ez az egèsz nagyon bonyolúlt, meg amúgy sem a te hibád, hanem az elrablóidè!-ordibálta, amit a mai nap "izgalmai" után már nehèz volt elviselni dobhártyáimnak, így kezeimet fájó èrzèkszervemre raktam, ami minimálissan csökkentette az erős hangokat.
-Nem tehetek...-nem tudtam befejezni.
-Mondtam hogy ne mond ezt!-ordította.-Mi az istent kerestèl te kint az utcán egyedül? Ráadásul èjszaka?-túrt bele ritkás, őszülő hajába.
-Gondolkoznom kellett...pár dolgon.-nèztem lopva Jiminre, aki lehorgasztott fejjel álldogált.
-Ès ezt a szobádba nem tudtad megoldani?-vonta fel szemöldökèt.
-Kellett a friss levegő, hogy kiszellőztessem a fejemet...-próbálkoztam tovább.
-Ha kinyitod az ablakot, akkor nem kapsz friss levegőt?-kezdett elfogyni a türekme, így egy lèpèst hátráltam.
-Ajh Istenem!-emelte fel fejèt Jimin.-Miattam ment el Jungkook. Összevesztünk valamin ès annyira felhúztam hogy nem bírt velem egy házban maradni.-fakadt ki Jimin, nèmi hazugsággal nondanivalójában.
-Jimin...-suttogtam nevèt, mire lassan rámemelte tekintetèt, egy halvány mosollyal együtt.-Nem kell ezt mondani miattam.
-Nem csak miattad teszem...ne lègy önző.-szűkítette össze szemeit.-A csapatèrt mondom ezeket.
-Na jólvan, èn ezt nem hallgatom tovább...Menjetek aludni! A mai próbán nem kell rèsztvennetek, viszint holnap dupla annyit fogtok gyakorolni, szóval kössètek fel a nadrágotokat.-mondta ingerülten a fèrfi, majd mèg gyorsan vègignèzett rajtunk ès kifújva tüdőjèből a levegőt, fejrázva távozott a dormból, maga után pedig csendett hagyott. Senki se mondott semmit, csak Jimin ès köztem cikáztak az èrtetlen tekintetek, így muszáj volt valamit mondanom.
-Köszönöm.-suttogtam halkan, mire Jin lágyan elmosolyodott ès közelebb jött hozzám.
-Nem kell megköszönnöd. Egy család vagyunk ès a családtagok segítik, szeretik egymást.
-Igen, szeretik...-ismèteltem meg halkan ès Jiminre nèztem, aki mellett hirtelen ott teremt Suga.
-Szerintem hagyjuk kettesbe a hőst ès az elrabolt hercegnőt, hogy nyugott körülmènyek között megbeszèlhessèk a mai törtènèseit.-ajánlotta fel a SWAG, mire egy kis pír jelent meg arcomon. Mi az hogy "hercegnő"? Èn minden vagyok csak hercegnő nem...ez már sèrtő.
-Jólvan..-hangzott mindenkitől a válasz, majd szèp lassan kezdtek elszállingózni a szobájukba ès lassan már csak Jimin ès èn maradtunk. Nèmán fixíroztuk egymást. Nem mertem lèpni, vártam, hogy ő cselekedjen, viszont ez percekkel kèsőbb sem törtènt meg, így lábaim autómatikussan indultak meg felè ès láttam ahogy arcára hirtelen a megkönnyebülès telepszik. Lassan szèttártam karjaimat, ahogy ő is ès pár másodperc múlva már egymást ölelve ácsorogtunk a nappali közepèn.
-Sajnálom...-suttogtam halkan, mire kicsit bent rekedt neki a levegő ès óvatossan eltolt magátóp, hogy szemeimbe tudjon nèzni.
-Nem kell sajnálnod. Az èn hibám...Ha aznap visszafogom magam ès nem kènyszerítelek az ágyamba.-túrt fusztráltan hajába, mire lehorhasztottam fejem.
-Èn hibáztam... Nem lett vopna szabad engednem, hisz akkor mèg nem èreztem irántad semmit.
-Akkor nem...Most igen?-markolt bele pulcsim hátuljába, mire beharaptam alsó ajkaimat ès egy aprót bólintottam.-Nem voltál valami meggyőző....-húzta el száját, mire halkan felnevettem ès óvatossan ajkaira hajoltam, amin mozgatni kezdtem sajátomat. Persze ő egy kicsit se kèslekedett ès azonnal felvette a ritmust. Kezeim lassan átkarolták nyakát, ahogy ő kezei is derekamat, hogy közelebb legyünk egymáshoz.
-Ez se volt elèggè meggyőző?-moslyogtam rá, mikor elváltunk.
-Hát...-nevetett fel halkan, mire gyengèden mellkason vágtam.-Nem akarok hülyènek tűnni, a következő kèrdèsemmel, de...akkor mi most járunk?-mosolyodott el fèlènken, mire kicsit elgondolkoztam, bár fejemben már règes-règ megvolt a válasz.
-Hát...nem is tudom.-kuncogtam fel, majd egy kisebb puszit adtam ajkaira, ezzel szavak nèlkül magválaszolva kèrdèsèt.
-Szóval...igen?-simított arcomra, mire egy aprót bólintottam.-Viszont lenne egy kèrdèsem, ami nagyon aggaszt...-komorodott el, mire kicsit oldalra hajtottam fejem, jelezve nemèrtèsemet.-Ha nem mentelek meg, akkor is így álltál volna hozzám? Tudom hogy az eset előtt mèg beszèltünk, de valamièrt azt hittem hogy szórakozol csak velem...

Nos, sziasztok ^^
Tudom nagyon règ írtam már ès ez a rèsz se sikeredett túl hosszúra ès ezèrt HATALMAS bocsánat😣🙏
Viszont most megpróbálok több időt tölteni az írással ès szeretnèm fokozni a hangulatot is 😀
Illetve NAGYON köszönöm a több mint ötezer olvasót🙌💜
Amikor elkezdtem ezt az egèszet soha nem gondoltam, hogy ilyen sokan elfogják elvasni írásaimat, szóval hálám örökkè üldözni fog titeket😉
A másik dolog: úgy döntöttem, hogy egyedül fogom folytatni a ficimet, másszóval innentől a Dodi nèv nem fog ott virítani a JiminPOV-nál😢
Remèlem egymagam is olyan fordulatokkal tudom színezni ezt a sztorit, mint ahogy ketten tettük😅
Szóval mègegyszer köszönöm az 5000 olvasót ès a 300 Vote-t, nekem ez nagyon sokat jelent😘💋💜✋