Hit "Befejezett"

Hey dad..are you okay?

Jungkook POV
-Szívroham.-jelentette ki az úr a vonal túl oldalán és bennem megállt az ütő.
-Hogy mondta?-kérdeztem vissza.
-Az ön apja Jeon Minhyuk, igaz?
-Igen.-válaszoltam egyszerűen.
-A mai nappal szívrohamot kapot és jelenleg itt tartózkodik a kórházba.
-Te jó isten! Hol? Mármint melyik épület, hányadik emelet és hányadik szoba?
-B épület, második emelet jobbra a negyedik ajtó.-világosított fel apám hol létéről.
-Rendben, köszönöm! Azonnal indulok.-mondtam majd letettem a telefont.-Apu kórházban van.-mondtam a csapat azon tagjainak, akik a teremben tartózkodtak.
-Micsoda?-mondták szinkronba, mire elindultam az autó felé.
-Suga kérlek vigyél oda.-szóltam még vissza.
-Már megyek is!-kiáltott utánam, majd még szólt V-nek hogy mondja el Jiminnek a fejleményeket.
Az autóban nem szóltunk egymáshoz. Nagyon feszült voltam és aggódtam apámért. Sohanem volt komolyabb baja, hisz mindig sokat sportolt, kerülte a zsíros gyorskajákat és nap mint nap bevette az orvosa által ajánlott vitaminokat. Nem dohányzott és alkoholt is csak mértékkel fogyasztott fontos alkalmakkor. Nem értem, hogy hogyan lett most mégis szívrohama. Mindenesetre én hiszek abban, hogy hamar átvészeli a betegséget.
A kórházhoz érve megkerestem az úr által elmondott szobát,ahova két kopogás után be is léptem. Beteg csak apu volt bent, mellette anyu ült és valamiről beszélgettek.
-Apu! Jól vagy?-mentem oda hozzájuk, mire mindketten rám néztek.
-Jaj,Jungkook, nem kellett volna félbeszakítani a próbátokat.-mosolygott rám apu,látszólag nincs semmi baj.
-Mindegy, már amúgy is vége volt.-ültem le mellé, Suga pedig egy apró köszönés után mögém állt.-De mégis hogy lett szívrohamod? Hisz te nem vagy az a beteges fajta...
-Tudod Jungkook...-tette kezét kezemre, édesapám.-Mostanában anyáddal sokat veszekedtünk és valószínűleg a sok stressz okozta.
-Mi? De mégis miért veszekedtetek?-néztem felváltra rájuk. Anyám lehajtotta fejét és apám is másfelé nézett.
-Figyelj kisfiam...-nézett rám anyám, majd huzamosabb ideig Sugára, aki vette az adást és elhagyta a kórtermet.--Nos, tudod apád és én lassan húsz éve vagyunk együtt és már nem olyan a kapcsolatunk mint régebben. Szóval sok vita után most úgy döntöttünk, hogy...elvállunk.
Anyám hosszú monológja után csak némán ültem és bambultam magam elé. Nem érintett meg annyira a dolog, hisz már rég nem éltem velünk, de valamilyen szinten mégis ott motoszkált bennem a sírhatnék. Vettem egy nagy, szaggatott levegőt, majd rájuk néztem.
-Elfogadom a döntésetek, hisz a sok vita egyikőtöknek sem jó.
-Köszönjük Jungkook!-ölelt magához anyám, majd apám is becsatlakozott, miután feltápászkodott a fekvésből. Ekkor kinyílt az ajtó és Jimin lépett be rajta egy nővér társaságában.
-Elnézést a zavarásért, de meg szeretném vizsgálni az urat, addig el tudnák hagyni a termet?-nézett felváltra rám és anyámra.
Bólintottunk és felálltunk helyünkről, majd én Jiminnel karöltve mentem ki a folyosóra.
-Minden rendben?-állt meg előttem kedvesem, mire bólintottam egy aprót.-Biztos? Csak mert nem volt valami meggyőző ez a bólintás.
-Hát apámnak szívrohama volt és úgy néz ki hogy a szüleim elvállnak, de ettől függetlenül minden oké...
-Micsoda?-nézett rám kikerekedett szemekkel.-Sajnálom Kook.-ölelt magához.-Akkor most mi lesz a Valentin nappal?
-Nem érdekel...
-De Jungkook, már hónapok óta ezen dolgozom.
-Te komolyan ennyire hülye vagy? Jimin apám kórházban van, nem fogom azért itt hagyni, mert te kanos vagy.-rivaltam rá, mire mindenki ránk kapta a tekintetét, aki a folyosón volt.
-Figyelj...-kezdett volna bele, de én közbe vágtam.
-Nem, Jimin nem érdekel! Én itt maradok, te pedig nyugodtan menj innen!-adtam neki egy célzást, amit először nem értett.-Menj el, Jimin!-mondtam mostmár halkabban.
Egy ideig csak nézett rám, majd egy fusztrált sóhajt hallatott és sarkon fordult, majd elhagyta a folyosót és gondolom az épületet is.
-Jungkook, minden rendben?-jött oda hozzám Suga, mire megráztam a fejem.
-Nem, a Valentin napom mostmár nem is lehetne rosszabb.-borultam vállára zokogva.