Just love (5sos ) BEFEJEZETT

18.rész

Másnap reggel, amikor kinyitottam a szemem Luke a fejét az ágamra hajtva aludt. Annyira aranyos ilyenkor. Megsimogattam a fejét, mire felriadt. Ahogy rám nézett, szemei karikásak és kisírtak voltak. Engem is elkapott a sírhatnék, ahogy ránéztem.

-Szia, kicsim.-mosolyodott el. Én mindjárt bőgök. Rossz rá nézni, annyira szeretem, nem akarom, hogy miattam sírjon.-Mi a baj?-kérdezte aggódva.

-Semmi.-erőltettem mosolyt az arcomra.- Mennyi az idő?-kérdeztem, majd megkíséreltem felülni, és sikerült.

-Fel 10.-olvasta le a telefonjáról hunyorogva.

-Mikor lesz a reggeli vizsgálat? Már haza szeretnék menni.- ahogy kimondtam, már nyílott is az ajtó és az orvos lépett be.

-Jó reggelt. Hogy van?-kérdezte.

-Jól vagyok köszönöm.-mosolyogtam.

-Rendben, akkor elvégzem a vizsgálatokat.-mondta, én csak bólogattam.

Az orvos elvégezte a vizsgálatokat, egy hét kényszerpihenőre ítélt. Anyáék bejöttek értem a kórházba. Luke haza ment letusolni és pár cuccáért.

Igazából mindent tudok csinálni, nem érzem, hogy nagy baj lenne. Csak a bordáim fájnak, de már azok sem annyira, mint tegnap.

-Gyere, felviszlek a szobádba.-mondta apa, amikor beléptünk.

-Nem kell apa, fel tudok menni.-mondtam.

Fel mentem, lefeküdtem az ágyra és vártam Luke-ot. Amikor, már 2 órája vártam, felhívtam. Nem vette fel. Folyamatosan hívogattam, egészen estig, de nem jött és nem is vette fel. A fiúkat is hívtam, de ők sem tudtak semmit. Este a telefonommal a kezemben aludtam el.

Már 3 nap telt el amióta kijöttem a kórházból. A fiúk minden nap meglátogatnak, Natyval együtt, kivéve 1 személyt. Aki számomra a legfontosabb. Luke. 3 napja nem veszi fel a telefon, és az üzeneteimre sem reagál. A fiúk sem tudnak róla semmit. Ezért, mivel már egy kicsivel jobban vagyok, úgy döntöttem meglátogatom.

Amikor odaértem, bekopogtam. Luke anyukája, Liz nyitott ajtót.

-M..Melany. Szia, hogy vagy?-kérdezte. Láttam rajta, hogy kiverte a víz ahogy meglátott.

-Jó napot. Jól vagyok, köszönöm.-mondtam.-Luke itthon van?-kérdeztem mosolygósan.

-Itthon.. vagyis nincs.-dadogott, ez kezd érdekes lenni.

-Akkor...?-kérdeztem.

-Itthon van, de szerintem nem kéne most felmenned.-mondta.

Rá sem hederítve becsúsztam Liz mellett az ajtón, majd Luke szobája felé vettem az irányt. Amikor benyitottam Luke szobájába, rögtön síró görcsöt kaptam. Luke-ot éppen csókolgatta, egy szőke ribanc. Luke rám emelte a tekintetét, és felpattant.

-Me...Melany. Várj, beszéljük meg.-kiabált utánam, de én megsemmisülve és zokogva szaladtam le a lépcsőn. Hallottam, hogy utánam trappol. Nem érdekelt, csak szaladtam. De utól ért.

-Várj, már.-fogta meg a kezem.

-Engedj el.-ordítottam a pofájába. - ,,Soha sem csalnálak meg, te lökött".-utánoztam a hangját, ahogy tudtam, a könnyeimtől. -Miért tetted ezt velem?-ordibáltam vele zokogva.-Válaszolj, te utolsó seggfej.

-Me...Mel én nem tudom mi van velem.-dadogott.

-Ne dadogj már Luke. Tudod, a napokban rád lett volna a legjobban szükségem. De te inkább itthon scsókolgatod a kurváidat. Tudod mit?! Csak egy kérdésemre válaszolj! Szerettél valaha?-zokogtam.