Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part1

Végre megint itt vagyunk, év vége. Nálam ez csak egyet jelent, nyári tábor! A Tehetségek Tábora, hogy pontosabb legyek. Ez lesz az ötödik nyaram, amit ott töltök. Annyit kell tudni róla, hogy szerte a Világból érkeznek 10-től 20 éves korig fiatalok Wales-be, hogy tanárok (ahogy ők mondják, segítő, kicsit idősebb haverok) csiszolgassák a „tehetségeiket". Én személy szerint az írásban jeleskedem, a bátyám, Zach, a sportok mestere. A legjobb barátnőm, aki sajnos Amerikában él, a zene megszállottja. Ja igen, Sophie. Az első alkalommal találkoztunk, azóta minden szünetet, hosszú hétvégét együtt töltünk. Elég nehéz így tartani a kapcsolatot, hogy én Londonban élek, de megoldjuk. Mindent meg lehet oldani.

Izgatottan trappoltam le a lépcsőn a két hatalmas táskámmal a hátamon. Az bátyám teljes nyugalomban tévézett a nappaliban, amikor leértem.

- Zach, te barom, nem segítenél?- tártam szét a karom.

- Megoldottad eddig is, nem?- kérdezett vissza.

- Zach, segíts a húgodnak- jött be anya a szobába. Zach megforgatta a szemét, felállt, elvette a cuccaimat és kivitte a kocsiba. Gyorsan feltekertem és egy csattal megfogtam a hajam, ami eddig a szemebe hullott.

- Camille?- tette anya a vállamra a kezét. Felé fordultam.

- Ne kezd anya. Minden egyes alkalommal ezt csinálod- könyörögtem.

- De ez most más. 17 múltál, felnőtt nő vagy, nézz magadra- simította meg az arcom. Mosolyogva vállat vontam- Be ne pasizz nekem- váltotta komolyra.

- Ajj már- toltam el magamtól és Zach után siettem.

- Felvilágosító óra?- vigyorgott, ahogy mellé értem. Bólintottam- Én 17 évesen egy csomag óvszert találtam a táskámban- tette hozzá, mire én felnevettem.

- Mi még eddig nem jutottunk el.

- Addig örülj- paskolta meg a vállam. Odalépett anyához, adott két puszit neki és beszállt a kocsiba. Én is megpróbáltam elintézni ennyivel, de egy hosszú ölelést is kaptam tőle, amit követően beszálltam az anyósülésre és elindultunk.

5 óra elteltével zsibbadó végtagokkal szálltunk ki a kocsiból. A tábor egy hatalmas erdőben volt felépítve, több száz fa házikóval, amit a táborozók fognak elfoglalni. Zach kivette a táskákat, kettőt a saját, egyet az én vállamra akasztott. Ráléptem a már ismerős ösvényre és vigyorogva mentem át a „Tehetségek Tábora" feliratú tábla alatt.

- Otthon édes otthon- szívtam be mélyen a friss levegőt.

- Miért is megyünk mi egyeltalán haza innen?- nézett körbe Zach.

- Nagyon jó....SOPHIE- üvöltöttem hirtelen. A bátyám a hirtelen sikításomtól összerezzent. A szőke hajú barátnőm pedig a hang irányába fordult.

- CAMI- sikította és a nyakamba ugrott.

- Úgy hiányoztál!- szorítottam magamhoz.

- Te is nekem!- nevetett.

- Jézusom, két hónapja láttátok egymást- értetlenkedett Zach. A szemünket forgatva engedtük el egymást. Sophie gyorsan megölelte Zach-et is és felém fordult.

- Lefoglaltam a 23-as szobát!- mesélte.

- Na nee! A tó mellettit? Hiszen az a legjobb hely. Előre le volt foglalva minden évben..

- Igen, de Dany-ék betöltötték a 21-et, így már nem jöhettek többet- ugrándozott örömében.

- Uram isten- örültem vele.

- Láttad Adaméket valamerre?- hagyta figyelmen kívül az eszmecserénket Zach.

- Ja, téged várnak a központban- legyintett Sophie.

- Kösz. Add a cuccod, berakom odafele- nyújtotta a kezét. Odaadtam a cuccom ő pedig eltűnt az egyre gyarapodó tömegben.

- A bátyád irtó helyes, ugye tudod?- mondta Sophie.

- Ő konkrétan én vagyok csak fiúban. Ugyanaz a kék szem, barna haj, orr, minden- magyaráztam.

- Na gyere, a színpadon épp az újoncokat fogadják. Nézzük meg őket- karolt belém és elkezdett afelé húzni.

- Szervusztok gyerekek! Köszöntünk mindenkit az idei Tehetségek Táborában! Hogy tetszik a tábor?- beszélt a mikrofonba Tanner, az egyik edző. Kérdésére mindenki ujjongani kezdett- Szuper. Páran már biztosan érdeklődtetek a házak kiosztásával kapcsolatban. Szabad kezet kaptok, mindenki azzal akivel csak akar. Persze lányok-fiúk tilos- nevetett, mire a zöldfülűek is vele nevettek- Kirakok nektek a hirdetőfalra egy kis tájékoztatót, amit olvassatok el. Minden fontos információt megtaláltok rajta, amire szükségetek van. Na de most, hogy látom a régebbi arcok is megérkeztek...

- Cső Tanner!- üvöltötte be valaki a tömeg másik odaláról.

- Csá haver- intett gyorsan majd folytatta- Hagy mutassam be nektek az idei nyár vendégeit, akik a zenészeknek segítenek ahol tudnak. Fiúk és lányok... A 5 Seconds Of Summer!- üvöltötte és leszaladt a színpadról. Sophie mellettem izgatottan kezdett mocorogni, csak úgy mint a legtöbb ember a színpad előtt. Négy, magas srác sietett fel a színpadra. A legmagasabb közülük beállt a középső mikrofonhoz, a piros hajú (?) a jobb oldalára, a sötét –barna hajú a másikra, a szökés-barna pedig hátra, a dobokhoz.

- Helló mindenki- szólt bele sötéthajú, kicsit ázsiai beütésű srác- Mi vagyunk a 5 Seconds Of Summer. Felkértek minket, hogy segítsünk nektek, zsenipalántáknak, egy újabb szintre lépni...

- Játszatok már valamit!- hallatszott egy lány hangja a tömegből. A fiúk felnevettek és egymásra néztek.

- Hallottátok, játszunk valamit- rántott vállat a dobos.

- Azt mondod Ashton?- nézett hátra a szőke. Kicsit előrébb hajoltam, hogy jobban halljam. A tömeg bíztatni kezdte őket.

- Rendben, rendben. Ez itt Permanent Vacation- mondta a vörös hajú és nekikezdtek.