Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 18

                   

1 perc néma csend minden egyes lányért (és fiúért), aki meglátta ezt a képet. MERT HÁT ÚRISTEN, ILYEN NEM LÉTEZIK. Köszönöm. xx

Hazafele menet elaludtam az ölében. A következő, amire emlékeztem, hogy Luke letett valami puhára, valószínűleg az ágyára és betakart. Nem ment el. Nem, el sem mozdult mellőlem, amíg teljesen álomba nem merültem.

Amikor felébredtem a tekintetem egyből őt kereste, de nem találtam sehol a félhomályban. Felpattantam és a keresésére indultam. Az első utam a nappaliba vezetett, ahol Ashtont, Calumot és Sophiet találtam. Az érkezésemre mind felnéztek.

- Héé- pattant fel a barátnőm és már a nyakamba is vetette magát- Luke elmondott mindent. Jól vagy?

- Neki köszönhetően, igen- vontam vállat. Tényleg, mintha egy álom lett volna. Amiben Luke volt a főhős. Épp kérdeztem volna merre van, de Ashton már válaszolt is.

- Konyha- mutatott maga mögé. Bólintottam és elindultam a konyha felé. Ahol meg is találtam, nekem háttal ülve. Vele szemben Michael a kezében egy csomag jéggel. Ő persze egyből észrevett.

- Azt hiszem, én megyek is- tette le a jeget és sokatmondóan Luke-ra nézett, aki egyből hátrafordult. Találkozott a tekintetünk. Odamentem hozzá és megálltam felette.

- Az arcod-utaltam az egyre nagyobb monoklira a szeménél. Vállat vont.

- Nem nagy dolog- mosolyodott el. Megfogtam a jeget, amit Michael az előbb lerakott és óvatosan a puklira nyomtam. Felszisszent, lecsukta a szemét, de nem szólalt meg.

- Nem tudom elmondani mennyire sajnálom az arcod és hogy mennyire köszönöm, hogy ott voltál nekem, amikor szükségem volt rád- magyaráztam. Kinyitotta a szemét és mélyen a szemembe nézett. A derekamra helyezte a kezét és közelebb húzott magához.

- Nincs semmi, amit ne tennék meg érted- válaszolt. Éreztem, hogy elönti a pír az arcom. Nem is tudtam, mit csinálok, automatikusan nyúltam a víztől lelapult hajához és simítottam ki a szeméből- Ez mi volt?- vigyorgott.

- Nem.. nem tudom- motyogtam. A másik kezét is felemelte összekulcsolta hátul, teljesen odahúzott magához és a fejét a vállamra hajtotta. Én leraktam a jeget és két kézzel cirógattam a tarkóját. Éreztem a lélegzetét a nyakamon. Hirtelen nyomott rá egy puszit. A fejem búbjáig kirázott a hideg.

- Kiugrik a szíved a helyéről- nézett fel hirtelen, amitől egy szemmagasságba kerültünk.

- Ez a te hibád- bukott ki belőlem. Ráfagyott az arcára a mosoly, aztán nekem is leesett mit is mondtam. Komolyan közöltem, hogy miatta ver hevesen a szívem?? Elment az eszem.

- Cami...- zökkentett ki. Közelebb kezdett hajolni. Nem hajoltam el. Miért tettem volna. Pár centi választott el minket, amikor valaki belépett a helyiségbe.

- Srácok, smároltok?- jött be eltakart szemmel. Luke halkan felnevetett és visszarakta a fejét a vállamra.

- Nem, Calum, elveheted a kezed- forgattam a szemem. Elvette és ránk mosolygott.

- Olyan cukik vagytok- szipogott. Luke kérdőn nézett fel.

- Te sírsz?

- Sír a halál!- húzta fel az orrát és a hűtőhöz ment. Luke megint csak lerakta a fejét. Ashton csörtetett be a konyhába. Nyitotta a száját, de a csöngő közbeszólt. Érdeklődve nézett körbe, hogy mi várunk-e valaki. Mind megráztuk a fejünket és kíváncsian vártuk a vendégünket. Michael beengedte és a konyha felé lépkedtek. Ismerős hangra lettem figyelmes. Reflexből löktem el magamtól Luke-ot, aki emiatt az egyensúlyát keresve kapaszkodott meg az asztalban.