Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 15

Sziasztok! :) Köszönöm a sok hozzászólást, néha komolyan elgondolkodom ugyanazt olvassuk-e:DD Kicsit, nem is kicsit, úgy érzem hiányzik valami. Megírom, átolvasom, alszok rá átolvasom és mégis hiányzik. Ha tudnátok ötelteket adni, hogy nektek mi hiányzik, miről /kiről olvasnátok többet, azt nagyon megköszönném. Jó olvasást :) xx

Szótlanul ücsörögtem az egyik fotelban, Luke-al szemben. Megint az egyik pólója volt rajtam, csak ezúttal fekete és egy szürke melegítő nadrág. Rajta ugyanaz, ami eddig, csak lecserélte a fekete csőnyadrágját egy teljesen ugyanolyan gatyára. Percekig csak bámultuk egymást. Nem tudtam másra gondolni, csak hogy mit kereshet itt. Mit keresett abban a clubban? Miért segített?

- Miért nem kérdezed meg azt, amin a kobakod töröd?- szólalt meg hirtelen. Törökülésbe szenvedtem magam és előrébb hajoltam egy kicsit.

- Miért? Miért jöttél oda? Honnan tudtad?- soroltam. Luke végigsimított az ujjaival a haján és szintén közelebb hajolt.

- Mert fontos vagy nekem, még mindig. Sophie hívott fel, hogy segítsek leállítani erről az életmódról. Ennyi- válaszolt. Kínosan ültem vissza- Most én jövök.

- Miben?- értetlenkedtem.

- Én kérdezek.

- Ne kímélj- tártam szét a karom.

- Nyáron. Nagyon nem úgy tűntél, mint aki leszar engem. Sőt- kezdte, mire én megforgattam a szemem- Őszintén válaszolj, csak most az egyszer. Miért csinálod ezt magaddal?

- Mert ez nekem jó- vontam vállat.

- Ugyan dehogy- pattant fel idegesen- Akár miattam csinálod, akár nem, abba kell hagynod, magad miatt- magyarázott. Szótlanul néztem rá. Erre nem volt válaszom. Továbbra is állva maradt. Csak nézett, én is csak néztem. Akaratlanul a szájára siklott a tekintetem. Emiatt egy apró mosoly kúszott az arcára.

- Mennem kell- álltam fel. Elindultam az ajtó felé, de mielőtt kinyitottam volna, Sophie lépett be rajta.

- Sz..- köszönt volna.

- Mehetünk?- vágtam közbe.

- Nem- rázta a fejét. Értetlenkedve néztem rá.

- Miért nem?

- Mert itt maradtok- válaszolt helyette Luke.

- Bővebben?- fordultam hátra.

- Sophie beszélt apukáddal a gondjaidról és arról, hogy szerinte mi, együtt, meg tudjuk oldani. Szóval itt maradtok egy darabig- mondta. Felváltva néztem rájuk.

- Én nem maradok itt- nevettem fel kínosan- Veled egy házban? Nem?- kezdtem megint begurulni. Ezt Luke is észrevette. Elővett egy vízipisztolyt és egyenesen az arcomba lőtt vele- Ez meg mi a franc volt???- törölgettem az arcom.

- Nyugtató. Nyugi, nem kell megint a szobámban aludnod, ha csak nem akarsz- kacsintott. A szememet forgatva adtam meg magam. Nem tudtam mit csinálni. Úgyis itt fognak tartani, ha akarom, ha nem.

- Barom vagy. Mindketten azok vagytok- mutattam rájuk.

- Ezért szeretsz minket- mosolyodott el Sophie.

- Hogyne- sóhajtottam. Épp rákérdeztem volna a cuccaimra, amikor Ashton robogott be az ajtón négy táskával.

- Heo- „köszönt" táskával a szájában. Sophie nevetve vette el- Köszi.

- Nincs mit- pirult bele Sophie.

- Akkor? Felvisszük?- kérdezte Ashton. Sophie bólintott és elindultak felfelé. Meglepetten figyeltem a jelenetet. Luke mögém osont és halkan a fülembe súgott.

- Ezt te is látod?

- Nehéz nem észre venni- mosolyodtam el- Én ezt... nem hiszem el. Mikor történt ez?- hüledeztem.

- Végig a szemed előtt volt. Csak te magaddal voltál elfoglalva- mondta ki a csúf igazságot- Kávé?

- Öhm.. jöhet- motyogtam. Bólintott és ahogy elhaladt mellettem rácsapott a fenekemre- Az a...

- Ne szidd anyámat- nézett hátra hirtelen.

- Nem is akartam- füllentettem és követtem a konyhába.

Sophie

Le sem vettem a szemem Ashtonról, ahogy letette a táskákat az egyik sarokba. Amint felnézett, elkaptam a szemem.

- Furák, mi?- kezdett csevegni.

- Mármint kik?- kérdeztem vissza.

- Luke és Cami. Egyértelműen odavannak egymásért- magyarázott.

- Hát igen- nevettem. A fülem mögé tűrtem egy tincset, ami kiszökött a fonatból.

- Várj, majd én- lépett közelebb és az ujjával óvatosan a fülem mögé simította a tincset. Éreztem, hogy elpirulok.

- Köszi.

- Nincs mit- vont vállat.

- Meg kéne néznünk, mi van velük. Nehogy szétszedjék egymást itt a végén- mondtam.

- Ja, igen- helyeselt. Egyszerre indultunk az ajtó felé. Ashton illedelmesen alrébb állt, engem előrébb engedve. Motyogtam egy halk köszönömöt és előre siettem.

A konyhába érve meglepő módon kellemes beszélgetést találtunk veszekedés helyett.

- Lehet egyszerűbb lesz mint hittük- súgta hirtelen a fülembe Ashton. Vállat vontam és leültem Cami mellé.

- Te egy baromi nagy idióta vagy. Miről beszélsz, még hogy Jon a Vastrónon? Tuti Daenerys lesz- vitatkozott. Kíváncsian néztem kettőjükre.

- Daenerys? Hiszen ő csaj!- akadt ki Luke. Közben Cami elé tolt egy bögre kávét.

- Lehet csaj, de ő a sárkányok anyja- csatlakozott Ashton. Cami hálásan nézett rá.

- Köszönöm. Látod?- nézett Luke-ra. Luke nevetve megrázta a fejét és leült vele szemben. A szemkontaktust tartva ittak bele a kávéjukba.

- Én soha nem láttam egy részt sem- törtem meg a csendet. Válaszul három gyűlölködő tekintetet kaptam.

- Ezt most azonnal orvosoljuk- szögezte le Ashton.

- Hozom a laptopot- állt fel Luke.

- Csinálok kukoricát- folytatta Cami, aztán rájött, hogy fogalma sincs hol van. Tanácstalanul álldogált a szekrény előtt, amit le sem ért. Luke szó nélkül állt mögé, vette le a kukoricát és nyomta a kezébe. Jó volt őket megint egymás mellett látni. Éreztem, hogy Luke a kulcsa mindennek. Ha Luke itt van, Cami újra a régi lesz. Tudom.