Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 10

A mai reggel a tábor vezetősége ismét egy Imagine Dragons számmal lepett meg, az I'm so sorry-val. Mivel a szám, már magában feldobta a kedvem, még jobb kedvem lett, amikor Luke-ot már a verandán találtam, rám várva.

- Jóreggelt- köszöntött egy álmos mosollyal és egy gyors puszival.

- Neked is- mosolyogtam rá vissza. Nagy jókedvemben átkaroltam a nyakát és hosszasan megcsókoltam. Miután rájött, mit is csinálok (reggel volt, ritkán is csinálok ilyet) viszonozta a csókot. Mindketten vigyorogva váltunk el. Végigsimítottam a karját és rákulcsoltam az ujjaimat az övére.

- Mire fel a jókedv?- kíváncsiskodott. Vállat vontam.

- Így keltem fel. Egyszerűen... jó kedvem van. Talán zavar?- húztam össze a szemem.

- Távol álljon tőlem, hogy ez a kis köszöntés zavarjon, higgy nekem- ellenkezett- Csak tudtommal nem szereted az ilyeneket.

- Most jól esett, nem tehetek róla- válaszoltam.

- Bezzeg ha én csinálom, baj- háborodott fel.

- Luke, engedd el- nevettem és nyomtam egy puszit az arcára.

- Megint csinálod!- nyavalygott. Mielőtt válaszoltam volna, őrülten rezegni kezdett a telefonom. Megtorpantam és furcsán vettem elő a telefonom. Anya.

- Hiszen tegnap beszéltem vele- gondolkodtam hangosan. Luke kérdőn nézett rám, én meg felvettem.

- CAMILLE O'CONNER MÉGIS HOGY KÉPZELTED EZT?- üvöltött a telefonba anya. A hallásomat féltve emeltem el a fülemtől a telefonom. Luke még inkább bámult, értetlenül. Csakúgy mint én.

- Anya, miről beszélsz?- kérdeztem higgadtan.

- Mégis mikor akartál nekem szólni, hogy a táborban, ahol a tehetségedet kéne csiszolgatnod, bepasizol, méghozzá egy tinipopsztárral?- hadarta. Döbbentem néztem Luke-ra, aki sértődötten fonta keresztbe a karját maga előtt.

- Nem vagyok tini popsztár- fintorgott.

- Komolyan? Csak ez maradt meg?- suttogtam, aztán a fülemhez emeltem a telefont- Nem pasiztam be... vagyis de. Mármint... ez bonyoult. De honnan tudsz te erről?- értetlenkedtem.

- Valami újságíró felkeresett, hogy meséljek neki rólad, aztán megnéztem a magazinodat amit mindig bújsz...- kínosan lesütöttem a szemem. Igen, szeretek olvasni a sztárok életéről, de ezt nem akartam, hogy Luke tudja, aki most próbálja visszatartani a nevetését- Mi ez a nevetés?- hallottam anya ideges hangját.

- Semmi. Úgyértem senki- vágtam rá.

- Ott van?- váltott át anya tigrisbe.

- Nincs- válaszoltam reménykedve, hogy nem akar vele beszélni- Anya nekem mennem kell, reggelizni megyünk.

- Mentek? Mi ez a többesszám?

- Sophie. Szia- raktam le. Az ájulás kerülgetett. Az újságban? Én Méghozzá a címlapon?

- Cami?- jött közelebb Luke, de én elléptem tőle.

- Szereznem kell egy olyan újságot- határoztam el magam. Futva indultam az ebédlőbe, ahol a sarokban volt egy rakat újság, ha jól emlékszem. Luke a nevemet kiáltva jött utánam, de nem vártam meg, majd utolér. Ahogy kinyitottam a helyiség ajtaját, az összes már bent lévő táborozó egy emberként fordult felém. Bámultak. Tudták. Mindig tudták. A fiúk a tekintetükkel kíváncsian mértek végig, a lányok gúnnyal a szemükben méregettek. Luke közben beért és amint látta, mi történik, tovább taszigált az újságok felé. Nem kellett sokat keresgélni, elsőre megtaláltam.