Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 4

Ahogy megszólalt az óra végét jelző csengő, valamiért izgatottan söpörtem a füzeteimet a táskámba és pattantam fel.

- Hova sietsz?- mért végig Tessa, aki velem van egy csoportban.

- Én csak... nagyon éhes vagyok- böktem ki és siettem az ebédlőbe. Odafele nekimentem pár embernek, kaptam pár szép szót, amiért futottam, de nem igazán zavart. Az ajtó előtt megigazítottam a hajam és egy sóhaj kíséretében beléptem a helyiségbe. Tele volt. AZ egész.

- Hogy fogod így megtalálni?- kérdezte Tessa, ahogy utolért.

- Nem tudom...- húztam a szám, aztán észbe kaptam- hogyan találjam meg Sophie-t...

- Persze, Sophie-t- bólogatott. Megforgattam a szemem és ránéztem.

- Oké, Luke-ot keresem, de csak azért mert megbeszéltük- magyaráztam.

- Hát ebben a tömegben nehéz lesz- mutatott körbe.

- Én megtaláltalak- szólalt meg mögülem. Tettem egy 180 fokos fordulatot rámosolyogtam.

- Szia Luke.

- Szia Cami- mosolyodott el ő is- Ashton-ék foglaltak nekünk asztalt, gyertek oda.

- Megyünk, csak kikérjük a kaját- válaszolt helyettem Tessa.

- Oké. Megvárlak- jelentette ki és lecövekelt mellettem.

- Nem muszáj, odatalálunk. A haverod haját elég könnyű felismerni- céloztam a piros hajú srácra. Nevetve nézett feléjük.

- Igen, ő Michael és szereti festeni a haját- magyarázta.

- Észrevettük- mosolyogtam még mindig. Tessa megbökött hátulról ezért visszafogtam magam és Karen-re néztem, mert időközben sorra kerültünk. Kiadta az ebédet (rakott krumpli, grillezett hússal, én kaptam hozzá görög salátát, mert tudja, hogy imádom az olivát), odaadta Tessának is és elindultunk az asztalhoz. Luke ment elől, törte az utat, mi pedig követtük. Ahogy odaért, a srácok felkapták a fejüket.

- Szóval. Cami, Tessa, ők itt Michael, Ashton és Calum- mutatott rájuk egyesével, aztán ránk mutatott- Srácok, Cami és Tessa.

- Sziasztok- köszöntek egyszerre.

- Ezt gyakoroltátok?- kérdezte Tessa, miközben leült Calum mellé, így csak Luke mellett maradt hely. Valahol mélyen, nem bántam. Helyet foglaltam és próbáltam memorizálni a fiúk neveit. Mindig is rossz voltam ebben. A szőkés-barna, göndör hajú srác, azt hiszem Ashton, belesúgott valamit a vörös fülébe, Michael, mire az vigyorogva Luke-ra nézett.

- Igazad volt Luke, Cami tényleg nagyon szép lány- mondta mire én éreztem, hogy elpirulok. Tényleg ezt mondta.

- Én.. ilyet... nem is..- motyogott- Kapd be Michael!

- Oké- vont vállat és bekapott egy falatot.

- Most szivatsz, Cami? Saláta? Én is- dühöngött Tessa.

- Te miért kaptál salátát?- nézett rám Luke nagy nehezen. Az ő arca is piros volt, ahogy szerintem az enyém is. Egy pillanatra zavarba jöttem a közelségétől, de észbe kaptam és válaszoltam.

- Jóban vagyok a konyhás nénivel, ezért ilyeneket ad- mondtam.

- Ez nem ér- csapott az asztalra Calum- Én is.

- Követeljük mi is- pattant fel Michael.

- Én benne vagyok!- követte Tessa, majd a másik két fiú és elrohantak. Így Luke-al ketten maradtunk. Pár percig csendben eszegettünk, aztán szerencsére megtörte a csendet.

- Egyébként milyen csoportban vagy?- kérdezte.

- Írás és infó- válaszoltam. Kíváncsian fordult felém.

- Szeretsz írni?

- Igen, imádok. Ezzel... ki tudom adni, amit érzek. Miközben írok, egyszerűen kizárom a külvilágot és csak írok, írok és nem állok meg... Mintha ömlenének belőlem a szavak, vagy nem is tudom. Most biztos hülyének nézel- nevettem zavartan.

- Nem, dehogy- ellenkezett- Pontosan ezt érzem én is amikor zenélek- mosolyodott el. Visszamosolyodtam rá. Ép beszédre nyitotta a száját, mikor Ashton megjelent.

- Ez a konyhásnéni, nem kedves. Nagyon nem- fonta keresztbe a karját.

- Haza akarok menni- csatlakozott Calum.

- Mi álltalában haza nem akarunk menni- nevetett Tessa.

- Van egy érzésem, hogy én sem akarok- mondta halkan Luke, hogy csak én hallottam. Értetlenkedve néztem rá. Engem nézett. Déloldalas mosolyra húzta a száját és zavartan elkapta a tekintetét, ahogy én is. Furcsa ez az egész. És a nyár még csak most kezdődött.