Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 8

Dél körül sikerült felkelni mindenkinek, de még így is mosott sz...szóval, rongy volt szinte mindenki, így egyikünk sem vesződött az öltözéssel. Sima rövid gatyát és fehér bő atlétát vettem fel, és a hajamat lustán két oldalra fontam. Ha nem is túloztuk el, óráknak tűnt amíg felöltöztünk és elindultunk az ebédlő felé. Furcsa volt az üresség, mivel már mindenki végzett a kajálással. Sophie-val kikértük a kajánkat és leültünk az egyik asztalhoz.

- Arra gondoltam, bemehetnénk ma a városba- vetette fel az ötletet Sophie.

- Mehetünk ha gondolod- válaszoltam fáradtan.

- Hívjuk a fiúkat?- kérdezte. Megállt a villa a kezemben.

- Nekem mindegy- játszottam a lazát, de Sophie-t nem tudtam átverni.

- Mi van veletek?

- Semmi.

- Cami!

- Sophie!

- Borzasztó vagy- dőlt hátra a székén idegesen. Addig nézett és zavart, amíg megadtam magam.

- Jó, lehet tegnap csókolóztunk, kétszer, de ennyi- legyintettem, mire neki leesett az álla.

- Hogy mi?- hüledezett- És ezt eddig nem mondtad?

- Nem láttam értelmét- vitatkoztam.

- Nem hiszem el. Megcsókolod erre nem mondod el. Hát ez... gyönyörű. Tényleg. Gratulálok. Micsoda barátnő- csapkodott jobbra-balra. Csöndben hallgattam még pár az előzökhöz hasonló jelzőit, amíg be nem fejezte. Lihegve jelezte, hogy levegő hiány miatt készen áll a magyarázatomra.

- Most, hogy így engedsz beszélni, tudnod kell, hogy rohadtul nem tudom mit kéne elmondanom, mert én sem tudom, mi ez...

- Szereted?- vágta rá, mire én felnevettem.

- Azért ne szaladjunk előre. A kutyámat szeretem, de Luke-ot? Biztos nem. Vagyis még nem- javítottam ki magam. Sophie bólintott.

- Beszéltetek már róla?- kérdezte, mire én csak vállat vontam- Ezt egy nemnek veszem. Majd most fogsz- jelentette ki és az ebéd/reggelinket ott hagyva kezdett el ráncigálni.

- Sophie, mire készülsz?- tudakoltam ijedten. A kedves barátnőm szó nélkül robogott előre, mit később rájöttem, a fiúk háza felé. Ahogy felszaladt a lépcsőn és bekopogott egyből mocorgást hallottunk.

- Jelszó?- szűrődött ki Ashton hangja az ajtó mögül.

- Ashton ne szivass már. Engedj be- forgatta a szemét Sophie.

- Nem, nem Sophie, jelszót kérek- folytatta.

- Jó legyen, de itt van Cami- vágta rá, mire egy puffanást hallottunk. Fél perc dulakodás, káromkodás és nevetés után, kivágódott az ajtó. Michael kék(?) haja tűnt fel először a faház távolabbi sarkából. Ashton a földön feküdt, jajjgatva, rajta Calum, egy úszógatyában, szabaddá téve a tetkóit. Luke szőke hajkoronája pedig a ház legsötétebb oldalánál lévő ágyból kandikált ki. Ők is kidekorálták, nem kicsit. Egy centi üres rés sem volt a falon. Mindenhol a Green Day, Blink 182, Good Charlotte és számos banda mellett, akiről még életemben nem hallottam, a saját poszterük díszelgett.

- Mi van a.....

- Psssssszt- csitítottak el egyszerre. Ashton lelökte magáról Calumot, felállt, becsukta az ajtót és komoly arccal fordult felénk.

- Luke még alszik. Meg akarjuk szivatni...

- Már megint?- nevettem, visszagondolva az első találkozásunkra.

- Igen, megint. De nincs ötletünk- nézett ránk kiskutyaszemekkel. Sophie az állát vakargatva gondolkodott- Törd a fejed törpe.

- Először is, ne hívj törpének- nézett mérgesen Ash-re, az ő 155 centijével- Másodszor, a tejszín habosat csináltátok már?- kérdezte. A fiúk összenéztek, mire Michael homlokon csapta magát.

- Hogy én mekkora hülye vagyok- jelentette ki. A star wars-os ágyneművel ellátott ágyhoz lépett és elkezdett kutakodni a mellette lévő szekrényben. Végül egy egészüveg tejszínhabot húzott ki belőle.

- Akarom tudni, miért van az éjjeli szekrényedben tejszínhab?- fintorogtam.

- Sok minden van ott. Óvszer, ketchup, lézerkard, feketelyuk. Tudod, mint minden szekrényben- rántott vállat. Odaosont Luke-hoz és az ágyról lelógó kezére óvatosan egy maréknyi habot fújt. Ashton közben a már kék hajú barátja szekrényéből egy tollat húzott elő, mert miért ne lenne egy hatalmas fehér toll a szekrényében, és piszkálni kezdte a szőkeség arcát. Luke nyöszörögni kezdett, amin nem tudtam nem mosolyogni. Addig-addig simogatták vele,hogy átfordult a másik oldalára és telibe pofon vágta Michaelt, a habos kezével. Megállt a levegő. Mindenki a habos arcú Michaelt figyelte. Aztán egyszerre tőrt ki belőlünk a nevetés. Még a félig még alvó Luke is kuncogni kezdett a párnájába. Sophie bátorítás képen meglökött. Elindultam felé és leültem az ágyra. Mosolyogva nézett rám. Gondolkodás nélkül ült fel és kezdett közeledni felém. A szívem hevesen kezdett verni. Mikor már csak pár centi választott el minket egymástól csattanás éreztem az arcomon. Ismét mindenki felnevetett, velem együtt. Röhögve töröltem le az arcomról a tejszín hab maradékot.

- Ne haragudj, nem hagyhattam ki- szabadkozott még mindig nevetve Luke és nyomott egy gyors puszit a homlokomra. Közben egy kéz megragadta a csuklómat hátulról és habot fút bele.

- Semmi baj- komorodtam el. Luke arcáról ijedten fagyott le a mosoly.

- Ne haragudj, nem akartalak..-

És csatt.

- Te se haragudj- vigyorogtam. Hüledezve törölgette az arcáról a fehér habot.

- Te kis szemét- nevetett, mire én vállat vontam. Tudok az lenni ha akarok. Ó, de mennyire. Hirtelen valaki a nyakamba nyomott habot, mire én felpattantam és szembefordultam a támadómmal, Michael-el. Hátra nyúltam és összeszedtem annyit, amennyit csak tudtam, ráugrottam a kékhajúra és az arcába tenyereltem. Pár perces hab-csata után mindannyian fáradtan rogytunk le a földre, viszont nevetve. A könnyeimet törölgetve néztem Luke-ra, aki mellettem foglalt helyet, a karját átvetve a vállamon.

- Imádlak te lány- suttogta halkan a fülembe, hogy csak én halljam. Fülig elpirulva sütöttem le a szemem. Miután mindenki lenyugodott, Calum izgatottan kiáltott fel.

- Irány a part!