Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 19

A mosoly már a felkelés pillanatában az arcomon díszelgett. Ahogy oldalra néztem... nem, nem Luke-ot láttam, hanem Sophie hosszú szőke haját úgy kb... mindenhol. Mellette elnézve megláttam az időt. Még csak 8 óra és én fent voltam. Vállat rántottam és felkeltem azzal a szándékkal, hogy eszek valamit. Leszökdeltem a földszintre, ahol a nappaliban Michael terült el, kezében az egyik xbox kontrollerrel. A fejemet fogva mentem tovább a konyhába, ami szerencsére üres volt. Bekapcsoltam a rádiót és nekikezdtem a rántottámhoz. Ahogy megszólalt az I don't wanna go to bed a Simple Plan-tól automatikusan kezdtem ritmusra mozogni. Na ja, mintha olyan nagy ritmusérzékem lenne. Az Sophie reszortja. Mindegy is, elkezdtem a fejem mozgatni és halkan dúdolni. Feltörtem a tojásokat, egyenesen bele a már meleg serpenyőbe.

- ...i don't wanna go to bed without you...- énekeltem a refrént. A hajam kezdett zavarni, így gyors kontyot csináltam és folytattam a főzést. Ahogy megfordultam, hogy kivegyem a késznek vélt tojást, két nagyon jól ismert kék szemmel találtam szembe magam.

- Jó reggelt- vigyorgott- Cuki pizsi- célzott a Mikey egeres felsőmre. Szerencsére alsónak a kockás hosszú gatyát vettem fel.

- Nem gondoltam, hogy bárki felkel ilyenkor. Főleg nem te- húztam el a számat.

- Nem mintha zavarna- mondta és nyomott egy puszit a számra.

- Mindjárt gondoltam- forgattam meg a szemeimet játékosan és leraktam magam elé a rántottát. Luke a kávénak kezdett neki, de egy üvöltés félbeszakította. Felnézett, de csak nevetett egyet.

- Kék hajú seggfej!- hallottam egy üvöltést kívülről. Kérdőn néztem Luke-ra.

- Michael?

- Csak a szomszédjaink. Három 16 év körüli kis porbafingó- legyintett. Lerakta a kávét elém és maga elé.

- Köszi. Mit csinált velük Michael?- utaltam a „seggfej" megnevezésre.

- Csak a szokásos trükköket. Az egyik kedvencem amikor átfestette a francia bulldogjukat zöldre. Azóta Yodának hívjuk- nevette el magát. Ezen én is jót mosolyogtam.

- Ha nagyjából egy korúak vagytok, miért fújtok egymásra?- tettem fel szerintem az érthető kérdést.

- A mi történetünk elég régre nyúlik vissza- lépett be Michael, a kezében egy vízipisztollyal. Luke nevetve köpte vissza a kávéját a bögrébe.

- Komolyan?- fogta a hasát a nevetéstől.

- Kigúnyolta a hajam. Senki nem gúnyolja a hajam- jelentette ki és leült velünk szemben.

- Michael, a történet- emlékeztettem.

- Ja, persze. Szóval, egy esős januári napon kezdődött, amikor hazaértünk a One direction turnéról. Este úgy gondoltuk lazítás képen éjszakai fürdőzünk egyet. Ahogy kimentünk a MI partrészünkre, megláttuk őket. A mi helyünkön...

- Ezzel természetesen egyikünknek sem volt baja, szóval odamentünk köszönni- vette át a szót Luke- Nagyképűen bemutatkoztak a „művész neveikkel". Elmondásuk szerint, ők egy banda. 5 Seconds of Winter- most rajtam volt a sor hogy visszaköpjem a kávét. Fuldokolni kezdtem a nevetéstől.

- IQ bajnokok- szólaltam meg, ahogy kaptam levegőt. Luke a hátamra tette a kezét, meg vagyok-e, bólintottam és folytatta.

- Ja, eléggé. Kérdőre is vontuk, hogy mi ez. Mutattak pár otthon felvett számot, ami szinte a mieink voltak.

- De tényleg, She looks so great. Wherever we are. Heartbreak Boy- sorolta, miközben én végig nevettem.

- Szóval itt indult minden. Kitőrt a harmadik világháború. Azóta mindenféle csínyt bevetünk egymás ellen, hátha a másik elköltözik- zárták le.

- Most mit csináltál?- néztem a kék hajúra.

- Átirányítottam a mi kontrollerünket az xboxukra- felelte büszkén. Luke hangosan felnevetett.

- Várom mi lesz a visszavágó- gondolkodtam el.

- Ugyan, fel sem érnek hozzánk. Mint zeneileg, mint magasságilag. Nem tartok tőlük- rántott vállat Luke- Nekem haza kellene mennem pár órára. Michael, tartsd szemmel- mutatott rám, miután nyomott egy puszit a homlokomra. Értetlenül néztem magam elé.

- Mi van?

- Le sem veszem róla a szemem- pacsiztak le és már el is ment. Michael nem hazudott, rám szegezte a tekintetét és csak nézett.

- Nem szó szerint értette- világosítottam fel.

- Nem tudhatod- rázta a fejét és csak bámult. Micsoda napom lesz nekem Michael-el.

Miután mindketten átöltöztünk kényelmesbe, befoglaltuk a kanapét egy tál pocornnal és egy üveg kólával. A többiek még aludtak, így lejjebb vettük a hangot és fifáztunk.

- Góóóól- pattantam fel és eljártam egy kisebb örömtáncot. Michael hitetlenkedve bámult a tv-re.

- Ezt meg hogy? Miért tudsz egyeltalán fifázni? Ki tanított? Luke? A kis szemét- kérdezgetett. Nevetve huppantam vissza mellé.

- Van egy bátyám, emlékszel?- mondtam miközben megint belelendültem.

- Jé, tényleg. Mi van Zach-el?- érdeklődött.

- Tegnap este beszéltem vele. Megvan, aggódik. Mint egy normális báty- legyintettem.

- Az ...

- NEEEEEE- szakította félbe.

- Mi a f... franc- javította ki magát.

- Bentről jött?- néztem körbe- Azt hittem még alszanak.

Calum tűnt fel a lépcső tetején. Mindketten számotkérően néztünk rá.

- Azok a seggfejek elvitték a tininindzsa teknőcöket!!!- morgott.

- Bocsi, jól hallottam?- néztem Michael-re, de ő Calumra figyelte.

- MI?- ugrott fel.

- Jól hallottam- biztosítottam magam.

- Elvitték a srácokat, Michael. Keltem Ashtont, te szólj Luke-nak...

- Nincs itthon. Hárman kell elintéznünk a kis köcsögöket- tűrte fel a fekete pólójának az ujját.

- Négyen- jelentkeztem. Mindketten rám néztek.

- Ne haragudj, Cami, de ez nem lesz lányoknak való- mondta Cal.

- Túlélem- vontam vállat.

- Akkor négyen- bólintottak- Hozz tojást, lisztet, mézet és öltözz feketébe. Mi a többit elintézzük.

Michael elrohant a lenti fürdőbe, valami „felszerelésért", Calum Ashton-ért én pedig a konyhába. Összeszedtem a cuccokat amik rám voltak bízva, egy táskába raktam, amit találtam és visszamentem a nappaliba, onnan pedig a szobámba átöltözni.

10 perc múlva mindenki, még az álmos Sophie is, teljes hadidíszben álltunk a kertben. Ashton kiterítette a szomszéd ház alaprajzát, nem akarom tudni honnan van meg neki, és sokat mondóan bele nézett mindenki arcába.

- Aki ki akar szállni, most tegye. A terv csúnya és véres...

- Ashton- szólt rá hitetlenkedve Sophie.

- Oké, ketchupos lesz. Alváshiányt és lelkiismeretet okozhat. Mindenki benne van?- nézett körbe. Mind bólintottuk- Michael?

- Mondom a tervet- dörzsölte össze a tenyerét és elmondta a világ legbonyolultabb, de messze legjobb csínyjét, amit valaha tinédzserek elkövettek.