Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 16

A reggel elég viccesen indult. Mikor lementem a konyhába bazi nagy káosz fogadott. Sophie a tűzhelynél állt, előtte a serpenyőben, mellette tányéron, pulton és a falon bundáskenyér. Mellette a kávégépnél Luke, épp a tejet próbálta beletalálni a gépbe, de az ellenkezett és mellé fojt. Az asztalnál Calum a joystick-et nyomkodva a sarokban lévő tévére bámult, vele szemben Michael, aki épp vesztésre állt a fifában igy torka szakadtából üvöltözött. Ashton pedig az asztalon videózott. Mind e mellé még az All Time Low – Lost In Stereo című száma üvöltött.

Ashton volt az első aki észrevett. Leugrott az asztalról és megállt mellém.

- Reggeli selfie- üvöltötte túl a hangzavart, bandzsított és fotózott. Tehetetlenül álltam az ajtóban. Ashton üvöltésére Luke felfigyelt, így meglátott. Küldött felém egy széles mosolyt. Én apró mosollyal viszonoztam azt.

- Szia- nézett hátra Calum. Ahogy ránéztem feleszméltem, hogy vele még nem is találkoztam. Felállt én pedig egy gyors ölelésben részesítettem. Amikor elváltunk biztatóan megszorította a vállam. Luke termett mellettem.

- Gyere, ülj mellém- mondta és már fogta is a karom és leültetett az egyik székre- Hozok kávét.

- Megcsinálom magamnak, ne pörögj- álltam fel és eltoltam a géptől- Ahogy látom, te egyébként is csak a tejet pazarlod.

- Aucs. Ez fájt- tette a kezét a szívére. Megforgattam a szemem és befejeztem, amit ő elkezdett.

- Mi a mai program?- dobta el Michael a kontrollert. Ashton elrakta a telefonját és leült mellé.

- Studiózunk. Tudod, azért vagyunk itthon- emlékeztette a haverját.

- És mi addig mit csinálunk?- néztem Sophie-ra. Mielőtt válaszolt volna, Luke közbeszólt.

- Jöttök velünk- jelentette ki. Zavartan néztem rá. Az arca pár centire volt az enyémtől, de nem nézett rám. A kávéval szenvedett még mindig. Borzasztó sokat változott pár hónap alatt. Érezte, hogy nézem, így rám nézett.

- Igen, jöttök velünk, hiába nézel- szögezte le és elém rakta a kávét- Ülj le és idd meg.

- Ne parancsolgass- fintorogtam, de ahogy megéreztem az illatát, nem tudtam ellenálni- Azért iszom mert meg akarom, nem azért mert mondtad.

- Persze persze- mosolygott. Leültem és elkezdtem kortyolgatni a forró italt.

- Milyen dalt vesztek ma fel?- kíváncsiskodtam.

- Egy tök újat, Luke írta még amikor....- válaszolt Michael, de Luke közbe szólt, megint.

- Luke írta. Pont- mondta.

- Jet Black Heart a címe- folytatta Ashton.

- Most, hogy így belegondolok, lehet nem kéne velünk jönnötök- foglalt helyet Luke mellettem.

- Fogd be, jönnek és kész- csitította el Michael.

- Nem muszáj. Elleszünk mi ketten is- szólt közbe Sophie.

- De úgy beszéltük, hogy jöttök- nézett fel Ashton a reggelijéből.

- Nekem nem igazán van kedvem, bocsi- álltam fel az asztaltól. Beraktam a bögrét és a koszos tányért a mosogatóba és elindultam felfelé.

- Hova mész?- kérdezte Sophie.

- Felöltözök. Szükségem van egy kis friss levegőre- mondtam és felmentem az ideiglenes szobánkba. Előkotortam egy fekete sortot, egy sima fehér inget és az elmaradhatatlan old-skool vans cipőmet. Kiengedtem a hajam, ami hullámokban omlott a vállamra. Felvettem a felsőt és a gatyát, majd a cipővel és egy övtáskával baktattam vissza a földszintre. A nappaliban csak Luke üldögélt.

- Többiek?- kérdeztem. Közben leültem a legalsó lépcsőfokra és elkezdtem felvenni a cipőm.

- Elmentek- jelentette ki. Kérdőn néztem fel.

- Nem mentél velük?

- Nem én.

- Miért nem?

- Mert majd engedlek egyedül kószálni- nevetett fel. Megforgattam a szemem, átemeltem a vállamon a válltáskát és elindultam kifelé. Luke-al a nyomomban.

Miután marhára nem ismerem Sydney ezen részét, random elindultam valamelyik irányba. 10 perc csendes sétálás után Luke nem bírta tovább.

- Mit akarsz csinálni?- törte meg a csendet.

- Egyedül lenni- vetettem fel az ötletet. Luke megrázta a fejét.

- Nem, az nem fog menni. De mit szólsz egy fagyihoz?- mondta.

- Nem, köszi- válaszoltam. Luke megtorpant a döbbenettől.

- Hogy utasíthatsz vissza egy fagyi meghívást?

- Úgy hogy ismerlek. Veszekedés lenne belőle, mert te akarod fizetni az enyémet, amit én nem engedek. Addig veszekszünk, míg meg nem unom és otthagylak a francba- emlékeztettem a legutóbbi, még a nyáron, fagyizásunkra. Mosolyogva idézte fel az emléket.

- Jogos- bólintott- Azért el kell ismerned, jó páros voltunk- bukott ki belőle.

- Ja. Azok voltunk- mosolyodtam el én is halványan. Felötlött bennem a gondolat, hogy talán tényleg azok voltunk. Nem kellett volna csak úgy abbahagyni? Luke kíváncsian nézett rám.

- Szóval azok voltunk, mi?- ugratott.

- Tudod mit? Fogd be és hívj meg egy fagyira...

- Kérése számomra parancs, hölgyem- mondta, de ahogy befejezte, megcsörrent a telefonja. Sietve vette elő és olvasta el a benne álló sms-t. Szomorúan nézett fel.

- Menned kell, mi?- fontam keresztbe a karom.

- Igen. Annyira sajnálom- húzta el a száját.

- Nem para, menj csak- fordítottam neki hátat és elindultam a fagyizó felé. Hiába, megragadta a karom és óvatosan maga felé fordított.

- Ugye ne fogsz...

- Mégis mit szívnék el?- forgattam a szemem- Elengednél?

- Most haragszol rám- mondta ki az egyértelműt.

- Nem haragszom- füllentettem- Menj, el fogsz késni.

- Jólvan- bólintott. Nyomott egy gyors puszit az arcomra, mielőtt elkaphattam volna a fejem és elviharzott. Naná, hogy haragudtam. Ahogy belegondolok, hogy lehet engednem kéne, egyből csinál valamit amiért rájövök hogy nem, még mindig semmi értelme. Csalódottan baktattam tovább a fagyizó felé. Egy kisebb helyiség volt, világoskék falakkal, teli híres emberek fényképeivel. Ezek szerint jó hely, klassz. Kértem magamnak két vaníliásat és leültem az egyik sarok asztalhoz. Miközben csendben eszegettem a fagyim, két ismerős alak lépett be az üzletbe. Mindketten kapucnival a fejükön néztek körbe, aztán megakadt a szemük rajtam. Kétségbeesetten húzódtam lejjebb a széken. Felém vették az irányt, én egyre lejjebb csúsztam. Leültek elém és egyszerre tolták le kapucnit a fejükről.