Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 5

1 hét múlva

Mint minden évben, most is seperc alatt belelendültem a táborozásba. Nem volt bajom a koránkeléssel (ellenben Sophie-val és Tessával), a kaját megszoktam, a lányokkal összekovácsolódtunk és még Luke-al és a banda többi tagjával is egyre többet és jobban vagyunk. Minden annyira.... tökéletes.

Ma Justin Bieber számára a Sorry-ra keltünk. Sophie elégedetlenül ült fel az ágyban.

- Nem gondolhatják komolyan! Gyűlölöm ezt a számot- szorította a kezét a fülére.

- Hátha hamarabb felkelsz tőle- gondolkozott hangosan Em, aki már talpon volt. Én is kimásztam az ágyból és nyújtóztam egyet.

- Én ettől csak agyf­­a...

- Ha kimondod azt a szót én puszta kézzel foglak megfojtani- pattant ki Tessa szeme. Allergiás a csúnya szavakra, hát... nem kicsit.

- Jézusom, anya- fintorgott Sophie. Egy újabb friss reggel, az én nyári családommal. Sosem unalmas.

Teljes hadidíszben vártam a lányokat, hogy készen legyenek. Hiába, mivel ketten még ágyban voltak (na vajon kik) és egy telefonon beszélt, pizsamában.

- Feladom, megyek egyedül- vágtam ki az ajtót idegesen. Egy hatalmas csattanás után egy sor káromkodást hallottam. Kérdőn léptem ki a házból. Mikor megláttam ki az áldozat, nevetve nyújtottam neki a kezem.

- Ez nagyon nem vicces- masszírozta a homlokát Luke. Elfogadta a kezem és felállt. Morcosan söpörgette le a nadrágjáról a homokot- Most nézd meg! Annyi a gatyámnak- mutatott a combja hátulján ékeskedő újabb szakadásra.

- Alapból ki van szakítva, ne szivass már- céloztam a térdérén lévő lyukra. Elgondolkodva vizslatta a két szakadást.

- Az nem ugyan az- válaszolta fél perc törekvés után- Most csak még rosszabb lett a napom. Be kell mennem a városba venni egy új gatyát- szenvedett tovább és elindult az ebédlő felé. A hosszú lábai miatt csak futólépésben értem utol.

- Oké, észrevettem, hogy csak ilyet hordassz, de azt hittem van belőle egy egész gardróbnyi- értetlenkedtem. Furcsán nézett le rám.

- Az meg mire lenne jó?

- Tiszta gatyát hordanál?- kérdeztem vissza. Csak legyintett és csöndben tovább sétált. Ahogy az ebédlőbe értünk, kikértük a reggelit. Rántotta, nekem szalonnával. Éljenek a kapcsolatok.

- Ez nem fair, én is akarok szalonnát- hajolt a tányérom fölé Luke, ahogy leültünk egy asztalhoz.

- Miért kell minden egyes alkalommal elmondanom, hogy legyél jóban a konyhásnénivel és te is kapsz?- kezdtem neki közben. Luke elégedetlenül mocorgott, amíg át nem nyúlt a tányéromra, feltűzött a villájára párat és bekapta.

- Megoldottam- vigyorgott teli szájjal. Felháborodva szegeztem rá a tekintetem. Próbáltam a lehető legmorcosabban nézni, de akaratlanul elmosolyodtam Luke ártatlan képén. Az ajkait lebiggyesztette és kiskutya szemekkel nézett rám. Pár perc szemezés után, elmosolyodott és nyomott egy puszit az arcomra. Értetlenül kaptam oda a kezem.

- Ezt most miért?- ráncoltam a homlokom. Luke vállat rántott és halkan válaszolt.

- Mert adtál a kajádból és... mert bírlak- mondta egyszerűen. Mielőtt válaszolhattam volna leült velünk szembe Michael. A piros hajától elég nehéz nem felismerni, akár a szemed sarkából is.

- Jóreggelt, kedves Camille- biccentett, mire én elnevettem magam.

- Magának is, Sir.Michael. Árulja el, miért beszél úgy, mint aki egy idősebb filmből lépett ki, mint maga?- próbálkoztam brit akcentussal. Luke kinevetett, Michael pedig beszállt a játékba.

- Arra gondoltam, hogy ön, Madame Camille, kikérhetne nekem valami ínyemre valót, a kedves Karen-nél- mondta kifinomultságot színlelve. Luke válla rázkódni kezdett a visszatartott röhögéstől.

- Óh, most már francia is vagyok? Csodálatos. Mellesleg, Sir, én arra gondoltam, hogy elő vehetné ezt a stílust a kedves ellátónkal és hozzon magának-vigyorogtam rá és bekaptam egy darab szalonnát, a szemkontaktust meg nem szakítva vele.

- Ahogy gondolja, Madame. De ne lepődjön meg, ha holnap reggel egy kis meglepetéssel fog felkelni- állt fel. Meghajolt és távozott. Válaszra várva néztem Luke-ra. Ő elkapta a tekintetét, kivette a telefonját a zsebéből és a füléhez emelte.

- Szia! Hogy előbb kéne odaérnem? Oké, megyek- motyogott- Sajnálom, mennem kell.

- Még csak nem is csörgött...

- Rezgőre van téve- legyintett és elrohant, Michael után. Ezek tuti nem normálisak. Bár én, Madame Camille, pont nem ítélkezhetek. Gyorsan megettem a maradék reggelit, visszavittem és elindultam órára.