Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 23

Minden további nélkül nyitott be a házba. Idegesen fogtam meg a szabad kezemmel a karját. A nappaliból egy magas srác kukkantott ki. Le sem tagadhatták volna egymást Luke-al.

- Végre, hogy megjöttetek- mosolyodott el és odajött hozzám- Ben vagyok. Luke bátyja.

- Cami. Nagyon örülök- vettem elő a legbájosabb mosolyom és kezet ráztam vele. Luke a bal karjával átkarolta a derekam és kezet rázott a bátyjával.

- Nem vagy semmi öcsi- súgta oda neki elég hangosan, hogy halljam. Nevetve ütött bele egyet a bátyja vállába és befelé kezdett vezetni.

- Apa sajnos nem ért haza, nem is fog, el van havazva a munkával. De anya már nagyon vár- intézte a szavait hozzám Ben.

- Szuper- húzogattam a blézer ujját kínosan. Bevezettek az étkezőbe, ami egybe volt nyitva a konyhával. Egy alacsonyabb, szőke hajú, negyvenes éveiben járó nő, gyanítom Luke anyukája főzőcskézett. Luke megtorpant és megköszörülte a torkát.

- Szia anyu- köszönt hangosan. Anyukája megfordult és leplezetlenül mért végig- Anyu, ő itt Cami.

- Jó napot- mosolyodtam el.

- Szia- lépett közelebb- Látom már miért figyelt fel rád a fiam- döntötte oldalra a fejét. Nagyot nyeltem és félve Luke-ra pillantottam, aki csak megszorította a kezem. Mrs. Hemmings minden további nélkül fordult vissza a főzéshez. Valahonnan a házból kaparó hangok jöttek. Luke nevetve indult el a konyha mögötti folyosó felé.

- Még mindig nem szokott le róla?- kérdezte nevetve a bátyától.

- Öreg már, mit vársz tőle- legyintett Ben és levágta magát a kanapéra.

- Kiről van szó?- ráncoltam a szemöldököm. Luke elengedte a kezem és kinyitott egy ajtót. Egy közepes termetű kutya ugrott ki, pontosan Luke-ra, aki épp hogy megtartotta az egyensúlyát.

- Cami, bemutatom Mollyt- nézett fel rám kisfiús csillogással a szemében, miközben a kutya fülét simogatta. Én pedig, mint kutya imádó, egyből ráfüggtem.

- Úristen de cuki- hüledeztem és mit sem törődve a „csinos" ruhámmal a földre ültem és nyúzni kezdtem az új barátomat.

- Úgy tűnik kedvel téged- nevetett Luke, mikor Molly telibe nyalta az arcom- De ha nem baj, mosd meg az arcod mielőtt megpuszilnál.

- Haha- forgattam meg a szemem.

- Kész van az ebéd!- szűrődött ki a konyhából Mrs.Hemmings hangja.

Ahogy az asztalnál ültünk, csak az evőeszközök hangja hallatszott. Ben néha néha megpróbált bedobni egy témát, legtöbbször sikertelennek bizonyult a próbálkozása.

- Szóval, Cami- szólalt meg hirtelen Mrs. Hemmings. A hangleejtésétől kicsit frászt kapva, de ránéztem- Úgy hallottam szeretsz írni.

- Igen, jól hallotta. Nagyon szeretek- helyeseltem. A két tesó csak csöndben figyelte a jelenetet.

- Mi ihlet meg az írásban?- érdeklődött. Letettem a kezemben lévő kést és villát, majd elgondolkoztam.

- Igazából minden. Ha meglátok valamit az utcán, egy dal, egy ember az áruházban, tényleg bármi- magyaráztam. Luke elégedetten dől hátra és feltűnésmentesen a combomra vezette a kezét az asztal alatt. Hiába kezdtem hozzászokni az érintéséhez, azon a területen még új volt, így kicsit zavarba jöttem, de próbáltam folytatni- Persze, mint minden írót, engem is a csalódás ihlet meg a legjobban. Legutóbb is akkor...- kezdtem, de elharaptam a mondat végét.