Illúzió - Fanfiction

8. fejezet - "Azt hittem, maximalista vagy."

Csigalassúsággal teltek el a hetek. A napjaim mézeskalács rajzolással, idegeskedéssel, és annál is több tervezéssel teltek.

Kialakult egy napi rutin.

Mielőtt reggelente munkába indultam volna, emailt váltottunk Zolival, benne a tökéletesített aznapi forgatókönyvvel. A napjaim nagy része arról szólt, hogy szájaltam arról, mennyire szeretem Bereczkit. Rendben, ez kicsit túlzás. Ha tehettem, rátereltem a szót, igyekeztem vele példálózni, és legtöbbször Pali közeledését is Zoli személyével védtem ki. Igyekeztem azt a benyomást kelteni, hogy nem hisztérikusan, de kötődőm hozzá. Legnagyobb meglepetésemre ezt volt a legkönnyebb eljátszani.

A karácsonyi készülődésem abból állt, hogy tudtam, hogy két napot a szüleimmel, egyet egyedül töltök.

Sosem csináltam nagy ügyet az ünnepekből, most mégis szerettem volna minden pillanatát percről

percre átélni. Az álcának hála, ez egy olyan ünnep lett, amit végre otthon tölthetek. Idejét sem tudom már, mikor volt olyan karácsonyom, mint ami végigkísérte a gyermekkorom. Apa beállítja a fát, anya a konyhában tevékenykedik. A bátyám és a nagyapám szaloncukrokat tűz, Előd a csúcsdísszel egyensúlyoz a lépcsőn, ahonnan feléri a fa tetejét. A nagymamám és én a díszeket válogatjuk, aztán mikor anya kiveszi a kalácsot a sütőből, együtt díszítjük fel a fát. Délután anyáék a nagyszüleinkkel hagytak. Később kiderült, hogy az ajándékainkat csomagolták. Papa elküldött minket fürdeni, mama kiválasztotta a ruháinkat. Este megvacsoráztunk, Előd felkapcsolta az összes égőt, aztán a fa köré ültünk, és ajándékoztunk.

Idén a karácsony hasonlóan telhet.

*

- Hazamész karácsonyra? - kérdezte Pali. Most a sütő mellett rajzoltam, hátulról hajolt fölém.

- Igen. Régen töltöttük már együtt a karácsonyt.

- Az jó - a Jamie-hétfő óta különös a hangulat kettő között. - Maradsz szerdáig?

- Aha, ha már egyszer szabadságon vagyok - úgy éreztem van valami, amit mondani akar, de valami visszatartja.

- Igaz, Bár abban bíztam, fenn leszel kedden.

Én meg abban, hogy nem kell semmi ilyesmibe belemennem.

A szerződésem majd egy évre szól, a feltételek, a feladatok egyszerűek: követni a forgatókönyvet a legkisebb rizikófaktorral véghez vinni az előre kidolgozott tervet.

Arról viszont egy mondat sem esik, még az apró betűs részben sem, hogy mi van akkor, ha jön valaki, és tudtán kívül beleköp a levesembe.

Éppen ilyen nehezítő tényező volt Nándor Pál. Senki nem kérte, hogy belemásszon az életembe. Senki nem kérte rá, hogy olyan emberré váljon röpke egy hónap alatt, aki alapjaiban rengetheti meg a munkánkat Zolival.

Nem is kedveltem. Sosem szimpatizáltam az olyan emberekkel, mint amilyen Pali. Túlságosan magabiztos, és az élő fába is belekötne, hogy az igazát bizonyítsa. Nem szeretem az ilyen embereket. Tudja valaki, ha nincs igaza. Tudja kezelni, ha veszít. Pali ezzel nem tud mit kezdeni. Akkor indul be igazán, ha érzi, hogy nincs nyeregben. Valami kicsavart logika szerint létezik, és csak azokat a lehetőségeket ragadja meg, amikből nem jöhet ki győztesen. Sosem voltam a könnyű győzelem híve, de annak sem, hogy folyton veszítsek.