Illúzió - Fanfiction

12. fejezet - "Rosszabb vagy, mintha Shakespeare lennél."

 - Mi az ördögöt keresel a kanapémon? Honnan van egyáltalán kulcsod? - szabadnapom volt. Pali

hírzárlatot hirdetett kettőnk között, így jobb híján egyedül töltöttem. Volna. A papírzacskók tartalma pattogva hullott a szélrózsa minden irányába, amikor meglepettségemben ledobtam mindent. Előd tehénkedett a kanapémon.

- Ugyanezt kérdezhetném én is tőled! - felhúzta a szemöldökét, és a távirányítóval a kezében hátradőlt.

- Itt lakom! Még szép, hogy van kulcsom a saját lakásomhoz!

- Én vettem neked, nekem is van. Miért nem az ügyön dolgozol?

- Honnan veszed, hogy nem azon dolgozom éppen? - szerettem kérdéssel válaszolni a kérdésére. Egy idő után dühítette.

- Azt ígérted Zolinak, hogy hívod. Ez két napja volt - sejthettem volna, hogy tudja...

- Mégsem volt fontos - vállat vontam, és összeszedegettem a csomagok tartalmát. Zavart, hogy Előd figyeli a munkám, hogy nem hagyja, hogy mindent egyedül oldjak meg. Tüntetőleg a konyhába vonultam, és kipakoltam.

- Minden fontos - elém telepedett egy bárszékre. Minden mozdulatom úgy figyelte, mint egy gepárd, aki az áldozatát keresi éppen a forró szavannán.

" - Készen állsz?

- Nem.

2003., karácsony másnapja, Mont Lozère. Az Egry család síeléssel tölti az ünnepeket. Előd és a bátyám a fejébe vették, hogy azon a télen megtanítják az akkor még két ballábas Teodórát snowboardozni.

Anyáék nem lelkesedtek az ötletért, aztán a bátyám bevetette az adu ászt: ha neki sikerült, nekem is menni fog. Erre persze még a nagyszüleim is hevesen bólintottak. Az alapelv a családban, hogy mindenki egyenlő, és ehhez mért bánásmódot is érdemel. Kivételt képez persze ha kiskorú vagy, és alkoholt akarsz inni, vagy éppen elsős gimnazista, és fiút szeretnél, mert az osztályodban már minden lány jár valakivel a focicsapatból, kivéve a kockákat, akik csak a számítógéppel törődnek.

Mire Előd feltette a kérdést, hogy végre egyedül indulhassak el a hófödte lankákon, a bátyám már réges régen egy nehezebb pályán száguldozott. Az első órákban még lelkes volt, és ide-oda taszítgatott, hogy megtaláljam a súlypontom, a nagybátyánk szavába vágva magyarázta, hogyan is kell megállnom a deszkán. Bár síelni tudtam, az, hogy se bot, se még egy léc nem lesz a segítségemre; megrémített.

Előd türelmes volt, nyoma sem volt a feszültségnek, amit az akkori ügye okozott. Az ő szakterülete a maffia, és a kétes ügyek. Akkoriban egy kispesti prostimaffia oszlopos tagjának szegődött. A rendőrség bízta meg az Illúziót, hogy buktassák le a csoportot. Először a főhadiszállásra kellett beszivárognia, aminek a "Burgundi Éjszakák" névre keresztelt sztriptízbár adott otthont. Eleinte vendégként figyelte a terepet, aztán egy nap beállított egy lánnyal, akit "eladott" a bárnak, így a szervezet a tagjává fogadta. Előd feladata volt, hogy bebizonyítsa, a csoport a futtatáson kívül szervkereskedelemmel és lányok külföldre való eladásával is kiegészíti a bárból befolyt pénzt.

Mint később megtudtam, ez volt a nagybátyám ügye. Az a megbízás, amivel kiérdemelte az Illúzió vezető székét.

- Ugyan Pudli, menni fog! Csak szépen lecsúszol oda - egy nagyjából harminc méterrel távolabbi pontra mutatott. - Előbb érek le, mint te. Ott foglak várni, és ha nem tudsz megállni, megfoglak!