Sugar {Peterick/befejezett}

/8

Patrick:

Ez mègis,hogyan lehetsèges?!!??!

Ott feküdt csukott szemekkel egy hordágyon.

Nem tudtam azt,hogy most èl-e vagy meghalt már,mivel senki nem árult el nekem semmit se az állapotáról.

Èreztem,hogy egy kis könnycsepp gördűl le az arcomról utat törve magánal egèszen a nyakamig.

Nem Patrick,most nem sírhatsz itt mindenki előtt,makd otthon kibőgöd magadat,de itt ne !

Mikor feltettèk a mentő autóba az első utam a városi kórház volt.

Nem tudt,hogy melyik kórteremben tartják,de csak remènyledni tudtam,hogy túl èlte a balesetet.

Szerencse,hogy itt nővèrek is vannak.

Az egyiktől megtudtam,hogy hol is találom Petet.

Amint elmondtam egyből rohantam is hozzá,ahogyan csak tudtam.

Csak egy baj volt,a terem ahol van Pete egy hosszú lèpcsőzès után találhatom csak meg.

Lihegve èrtem fel a negyedik emeletre,azon belül pedig a 234.teremhez.

Csend volt bent,egy árva hangot se lehetett hallani a szobából kiszűrődni.

Remegő kezekkel nyomta a kezemet a kilincsre,a szív verèsem egyre csak emelkedett,amint benyitottam.

Ott volt egy hatalmas kórházi ágy,azon feküdt Pete nèhány mèly heggel az arcán.

A kezère infuzió volt kötve,azon kívűl a bal keze gipszbe volt kötve.

Ès ami a legjobb volt,látszott rajta,hogy nem halt meg,csupán csak elveszíthette az eszmèletèt.

Igen Pete èlt mèg ès szerencsère nem volt pár ègèsi seben kívűl semmi baja.

Leültem az egyik szèkre ès egy darabig ott maradtam vele.

Mèg így sèrülten ès sebekkel tele is annyira vonzónak tűnt.

Talán túlságosan is.

Hirtelen mocorogni kezdett,pontosan ugyanugy,ahogyan az álmomban is tette.

-Nem...nem,nem fogom hagyni,hogy.....el...elvedd tőlem!...Pa.....Patrick az enyèm...nem veheted...el tőlem. Soha!
Èn....èn szeretem őt...más nem is kell...nekem!

Enyhèn szolva kiabált valakihez.

De abban a pillanat csak egyre tudtam gondolni: szeret engem,szeret.

Csak erre tudtam abban a percben gondolni,semmi másra.

Pete:

Arra èbredtem,hogy egy kórházban vagyok,semmire nem tudtam vissza emlèkzeni a tegnapi napból.

Nehezen kinyitottam a szemeimet,de most nem az èrdekelt engem,hogy tele vagyok horzsolással.

Csak egy dolog számított.

Az az ember,aki egy szèken ülve figyelt engem.ès láthatólag nagyon örült annak,hogy èbren vagyok.

-Nem tudjai törtènt,igaz?

-Egyáltalán nem.

-Kigyulladt a háza,de ön túl èlte.

Majd közelebb jött hozzám.

-Tudja nem sokan èltèk volna túl egy ilyen tűz balesetet. Csodával határos módon ön túlèlte.

-Jobban örültem volna,ha nem èlem túl.

-Ezt hogy èrti?

-Semmi èrtelme,tudja elèggè nehèz időszakon megyek keresztűl. -
Itt már úgy èreztem,hogy most vagy soha,de tennem kell valamit.

Muszály tennem valamit vagy örökre egyedül leszek ès dühösen,hogy nem kockáztattam,amikor lehetett volna rá esèlyem.

Gyorsan átgondoltam az egèszet,majd hozzátettem:

-Ès ebben csak is te tudsz segíteni nekem.-
Óvatosan össze èrintettem az ajkaimat az övèvel.

Egyből viszonozta a csokomat,ès közben a hajamba túrt.

Egyáltalán nem lepődött meg a tettemen,mintha ő is ezt akarta volna.

Kèsőbb levegő hiányában elváltunk egástól.

-Nekem is vannak ehez hasonló problèmáim,ès ebben is  csak te segíthetsz.-
Mosolyodott el lágyan.....

Ahoy guys!
Tudom,hogy egy ideig szomorú volt mindem,tudom,hogy mindenki azt hitte,hogy meghalt Pete ès tudom,hogy most ezzel a happy enddel mindenki napját feldobtam.
Fèlre èrtès ne essèk mèg folytatni fogom a sztorit.  :)