Sugar {Peterick/befejezett}

/38

Másnap reggel nem volt mellettem felèbredve senki ugyhogy azonnal a konyhába rohantam.

Szerencsèmre nem volt ott.

Ott pihent a kanapèn ès bámulta az előtte levő kèszülèket.

Amíg nem figyelt jobban szemügyre vettem,hogy pontosan milyen az a seb amit tegnap csinált magának.

Könnyes szemekkel bámulta az elèggè mèly heget a kezèn.

-Sajnálom,de nem èrdemelsz meg engem. Túl sok rossz dolgot okoztam neked.
Nem kellet volna megismerj.
Nem kellet volna megláss.
Ès nem kellet volna belèmszeress,mivel èn csal szenvedèst tudok okozni neked.
Sajnálom,hogy nem tudtam visszaemlèkezni a törtèntekre,továbbá sajnálom,hogy megcsaltalak.
Az èn hibám volt. Nem èrdemellek meg.-
Sóhajtott fel keserűen.

Szegèny azt hiszi,hogy minden az ő hibája.

Pedig nem.

Nekem kellet volna jobban vigyáznom rá.

Ami pedig a megcsalást illeti amnèziás volt,ergo nem emlèkezett egy ideig semmire se.

Jobbnak láttam ha odamegyek hozzá ès átölelem.

Mögè lopóztam ès szorosan átöleltem.

-Mièrt mondasz ilyeneket?

-Mert igaz.

-Nem,nem igaz semmi. Tudd meg,hogy igenis különleges vagy számomra. Tulságosan is az vagy.-
Fogom kezeim közè a sebes karját. -Ami pedig ezt illeti...-
Hajolok a fülèhez. -Mèg egy ilyen ès annak a csinos hátsódnak annyi Sugar.

Erre a mondatomra pedig egyenesen beleremegett a mellettem levő.

Fejèt a vállamnak döntve sóhajt fel ès hunnya le mosolyogva a szemeit.

-Mióta lettèl ilyen?-
Kunocog a vállamon pihenő.

-Úgy kèt hónapja....azóta nem....láttam....azt a... remek kis fenekedet.-
Vigyorodok el,mire se szó se beszèd az ölembe ült.

Patrick ezèrt neked annyi!....