Sugar {Peterick/befejezett}

/10

Patrick:

Nem tudtam egèsz èjjel aludni.

Minèl előbb akartam látni Petet.

Már kora hajnalban fel voltam èbredve,úgy hajnali öt óra tájt már kint volt az ajtómnál,indulásra kèszen.

Nem èrdekelt,hogy mennyi az idő vagy,hogy mikor nyit a kórház èn akkor is el fogok oda menni.

Gyors lèptekkel rohantam egyre a közelebb a kórházhoz.

Viszont a bejáratnál meglepő dolog várt engem.

Pete volt a kapuban,vidám mosollyal.

-Hát te?-
Lepődöm meg,mivel alig van hat óra.

-Neked is jó reggelt!-
Ölt rám nyelvet.

-Jó bocs,de akkor is neked nem nem kène mèg pihenned egy kis ideig?

-De csak az orvos szerint mostmár lábadozhatok valamelyik barátomnál. Ès hát mivel nekem csakis te vagy,nem bánnád ugye?-
Vörösödik el.

-Mièrt is bánnám?

-Mert láb alatt lennèk.

-Te sosem vagy lábalatt,te vègkèpp nem.

-Egèszen biztos?

-Igen,biztos.-
Mosolyodok el.

-De előtte bemehetek egy közèrtbe?

-Mièrt is?

-Ne tudd meg,hogy milyen a kórházi koszt,bah.

-Jólvan,ez esetben gyere,mert tudok egy üzletet nem messze innen.-
Karoltam át a vállát,amolyan haverosan ès már indultunk is.

Vett magának egy nagy csomag Oreot(?),utánna nehezen felsegítettem a harmadik emeletre,mivel mankóval is alig tudott járni szegèny.

Kizártam az ajtót,ès abban a percben jutott eszembe,hogy egy disznó olban nagyobb a rend,mint most nálam.

-Bocs a kupi miatt.

-Nem gáz,nálam egyszer a szekrèny is felvolt döntve,nálad meg csak egy kèt darab papír van. Rendmánia?

-Úgyis mondhatjuk.-
Hajtottam le a fejemet szègyenemben.

Állam alá helyezte a bal kezèt,hogy a szemèbe tudjak nèzni.

Szemeiben valamilyen megbabonázott,szikrakènt csillogtak felèm.

Olyan volt,mintha üzenni próbált volna valamit nekem.

Áhított figyelemmel nèzte az arcom minden egyes pontját,kèsőbb szemei az ajkaimnál álltak meg.

Mire válasz kèppen csak egy halvány mosoly volt a reakcióm.

Finoman az ajkaimra tapadt ès falni kezdte őket.

Ő is belemosolygott a csókunkba.

Levált az ajkaimról,majd a nyakamat kezdte behinteni lágy csókokkal.

-Pete! Ezt mèg ne,kèrlek.-
Nyöszörögtem.

-Bocsáss meg. Igazad van,sajnálom.-
Temette az arcát kezei közè.

Leültem mellè a kanapèra ès szorosan átöleltem.

-Nem haragszom,hiszen nem tudhattad,hogy mi...is...törtènt velem.-
Ejtettem el egy kövèr könnycseppet.

Ijedten felèm fordította a tekintetèt.

-Sírsz?

-Nem....csak valami bement a szemembe.-
Hát èn hazudok a legjobban.

-Ha nem akarsz beszèlni róla megèrtem.-
Csókolt bele a hajamba.

-Örülök,hogy megtudod ezt èrteni.-
Könnyesedett be ismèt az arcom.

-Nem szeretem ha az sír,akit szeretek. Ne sírj,nem èri meg akármi is törtènt.

-Rendben van,de mostmár ideje lenne aludnod.

-Okè,holnap reggel találkozunk.

-Nem alszol a kanapèn.

-De igen itt alszom a kanapèn.

-Nem felejsd el,èn alszok a kanapèn,te pedig az ágyon.

-Jólvan alszom az ágyon,ha te is velem jössz.

-Nem fogunk elfèrni.-
Ráztam meg a fejemet.

-De igen is elfogunk.-
Kacsintott rám.

-Olyan hülye vagy.-
Forgattam meg a szemeimet.

-De te így is elviselsz legalább.

-Nehezen de igen.

Vègső elhatározás után velem aludt el.

Igen Pete Wentz velem aludt!

Mielőtt felrobbanok örömèben vegyük szèpen sorjában a törtènteket.

Èn jobb oldalon,míg ő a baloldalon feküdt,keze szorosan húzott magához.

-Ha rám találsz mászni,esküszöm,hogy kinyírlak.-
Vettem elő poèmlnból a töltetlen pisztolyomat.

-Bilincsed nincs vèletlenül?

-Oh mi a francèrt is lettem rendőr?!-
Röhögtem Petettel kórusban.

Elvette az eszemet a szívemmel együtt....

Hi guys!
Nyugalom nem haltam meg.  :D
Elnèzèst a kèsès miatt,de mostmár itt vagyok köztetek!
Hamarosan új rèsz,de addig is szèp napot mindenkinek! :)