Sugar {Peterick/befejezett}

/29

Pete:

Soha nem akartam,hogy ez a csók befejeződjön,soha.

Csak öleltem ès csókoltam tovább,amíg levegő hiányában el nem váltam tőle.

Felkaptam ès bevittem a lakásba,majd letettem a kanapèra ès tárcsáztam a mentőket.

Szerencsère nem volt olyan nagy a baj,mint ahogyan gondoltam.

Csak begipszeltèk a jobb kezèt,lefertőtlenítettèk a kissebb sebeit,majd távoztak.

Minden egyes új sebtől,egyre erősebb düh töltöttbe el a fejemet.

Soha ismètlem soha nem bánthatja senki Patricket senki.

Szegènyt egy darabig nem fogom kiengedni a házból az biztos.

Bem bírom tovább nèzni ahogyan szenved,valamit muszály lesz kitalálnom,csak mèg nem tudom,hogy mit.

A rendőrsèget nem hívhatom,mert egyből azt hihetik,hogy èn voltam,hiszen mèg probaidőn vagyok,ha valamit csinálok azonnal rácsmögè dugnak távol Patricktől.

Ès ebben a pillanatban nyitotta ki a szemeit ès kezdett el èbredezni.

-Patrick,mond hogyan èrzed magadat kicsim?
Fordulok hozzá aggodó pillantással.

Felèm nèz,de szemeiből semmi èrzelmet nem tudok leolvasni,csak meglepödöttsèget,semmi mást.

-Ki az a Patrick,hol vagyok ès pontosabban ki is vagyok?
Mièrt szolítasz így,nem vagyok buzi. Sőt utálom az összes buzit,bah.-

Nèz rám undorodó pillantással,mintha leprás lennèk.

Ne,csak ezt ne!

Èrzem újra a könnyeket lefolyni az arcomról.

-Most meg mègis milyen bajod van?-

Pillantása szánalmat sugároz,mintha csak annyit mondott volna,hogy "most mièr' bőgsz te kis buzi majom?" .

Mièrt törtènik ez velünk,mièrt?!