Sugar {Peterick/befejezett}

/41 (epilógus)

Ha eddig mèg soha nem voltál ideges,akkor nem tudod átèrezni azt a görcsöt,miután megházasodsz ès várod a másikat, hogy vègre hazajöjjön.

Idegesen dobolok az asztalon ès a kínos csend közepette várom,hogy legyen már hat óra.

Mèg van addig tíz perc,tehát hamarosan vègez a munkával.

Addig gyorsan bemegyek a fürdőbe zuhanyozni.

Unottan állok be a meleg víz alá ès várom,hogy el tudjak valahogyan lazulni egy keveset.

Kellemes èrzès ennyi szenvedès ès megmèrettetès után vègre egy kis nyugalomra lelni.

A nyugalom alatt pedig azt èrtem,hogy Sugar most már csak az enyèm ès senki másè nem lesz többè soha a világon.

Rengeteg veszèlyes mentünk keresztűl ès örülök,hogy vègre vège van az egèsznek.

Apropó vèg,lassan ideje lesz abbahagyni a bőröm perzselèsèt a forró víz alatt.

Főleg azèrt,mert ajtónyikorgást vèltem hallani az imènt.

Mèghozzá a fürdőszoba ajtajának hangját.

-Megtudnám szokni,hogy minden munka után ez a látvány fogadjon.-
Hallom meg Patrick hangját a hátam mögűl.

-Nos èppen most akartam volna kiszállni.

-Felejsd el,ha jót akarsz magadnak akkor meg pláne.-
Simítja vègig kezeit a hátamon,amitől olyan èrzèsem támad,mintha áramaot vezetnènek be a gerincembe.

-Patrick...

-Cssss.... ha nem bánnád csatlakoznèk hozzád.-
Kezdi el apró csókokkal behinteni a nyakamat.

-Sugar!

-Imádom,amikor így hívsz. Felforr bennem a vèr,amikor kiejted a szádon ezt a szót.-
Ès egy mozdulattal az ajkaimra hajol....

Mindhiába,ő Sugar,ki oly èdes,mint a beceneve....