Idegesen ültem le az asztalhoz. Daniel csodálkozva nézett rám, de a fiúk csak röhögtek. Ahogy láttam Anne mosolyogva elbeszélgetett a sráccal. Kösz, én a levesem a nyakamba kapom, te meg pasizz be. Miért is ne? Tök logikus...
- De szerencsétlen vagy - érkezett meg barátnőm röhögve.
- Köszi, tényleg. De nem kell erre emlékeztetni.
- Komolyan, hogy nem vetted észre? Az a srác van majdnem 2 méter.
- Te észrevetted volna? Talán kinőtt a hátadon egy harmadik szemed?
- Jól van na, ne az én fejem harapd le, amiért béna voltál - tette fel a kezeit.
- Bocs, szöszi. Nem volt szándékos - a seggfej felém nyújtott egy szalvétát.
- Felejtsük el.
- Oké - a szalvétát elém dobta, majd a kezét nyújtotta a srácok felé.
- Jesse vagyok. Mondjuk úgy, hogy most költöztem ide.
Kezet fogott mindenkivel, majd leült Dan mellé. Remek. Márcsak az hiányzik, hogy a pasim is jóban legyen vele.
- Honnan költöztél ide?
- Egy kis városból.
- Mikor?
- Úgy 3 éve.
- Ennyi idő volt elintézni a papírokat? - nevettem.
- Nem. Eleinte máshova jártam, csak kicsaptak.
- Hogy-hogy? - kíváncsiskodtam tovább.
- Szöszke, nem kell mindenről tudnod. Nem egy kihallgatáson vagyunk - mosolygott majd elkezdett enni.
Nekem már nem volt étvágyam. Összefontam magam előtt a karjaim, és durcásan ültem végig az ebédet. A többiek nagyon jól elbeszélgettek. Jesse szűkszavúan válaszolt, de érdeklődve figyelte a többieket. Néha összetalálkozott a tekintetünk, ilyenkor elmosolyodott. Először nem értettem ezt, aztán leesett, hogy biztos azt hiszi bámultam. Csodás, még a végén kitalálja, hogy bejön nekem.
Ma délutánra megbeszéltük Annenel és Daniellel, hogy elnegyünk moziba. De ugyebár velem történt egy kis baleset és haza kell mennem átöltözni, így én nem tudok odaérni a filmre. Ez nem kifejezetten zavarta őket,
elmentek nélkülem. Hát szuper.
A suli előtt elváltunk, és én elindultam haza. Gyalog sincs messze a házunk, egy 20 perc alatt hazasétálok. Általában egyedül megyek, de ma társaságot kaptam. A világ legidegesítőbb személyét világon. Jesset.
- Na, Szöszke, úgy tűnik együtt fogunk hazajárni.
- Dehogy fogunk, keress valami másik utat.
- Én aztán nem fogok kerülőt tenni a hisztisséged miatt.
- Akkor csak maradj le.
- Bocs, de ez az én tempóm.
Megforgattam a szemem, és lassítottam a lépteim. Legnagyobb szerencsémre ő is. Erre felgyorsítottam, mire ő is. Megtorpantam és felé fordultam.
- Te élvezed ezt?! Komolyan mint egy 5 éves. Nem hiszem el, hogy te ezt ennyire élvezed. Még egy napja se ismerlek, de máris teljesen kikészítettél - heves csapkodással kezdtem kiabálni, az utca közepén. Erre Jesse elnevette magát, én meg már azt sem tudtam mit csináljak.
- Nyugi van már. Te tényleg ilyen hárpia vagy?
- Te valahogy ki tudod hozni az emberből - ezzel ott hagytam.
Vagyis hagytam volna, de persze nehogy már az enyém legyen az utolsó szó. Szorosan mellettem jött, de valahogy sikerült figyelmen kívül hagynom. Nem sokkal később pedig haza is értem.
- Hát veled mi történt? - állt fel a kanapéról anya.
- Összefutottam a világ legnagyobb seggfejével, de amugy semmi különös.
Felmentem az emeletre, gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy rövid nadrágot és egy atlétát. Leültem megcsinálni a házit. Ezt viszont hamar meguntam, így inkább elővettem a telóm és felnéztem a közösségi oldalakra. Egy idő után elálmosodtam és el is aludtam.
Reggel korán keltem. Anya már elment dolgozni, és Tim sem volt itthon, mert tegnap egy céges ügy miatt el kellett utaznia. Így egyedül voltam. Nem baj, szeretek egyedül lenni. A szobámba bekapcsoltam a zenét, közben a konyhában csináltam a reggelit. Amíg vártam, hogy meghűljön a tojás elmentem felöltözni. Miután megreggeliztem szinte már el is indulhattam. Szerencsére nincs szükségem sminkre, ezért csak egy kis szempillaspirált raktam fel. A hajammal sem kellett sokat foglalkoznom, mert van benne egy kis természetes hullám, ami jól néz ki, így csak meg kell fésülnöm. Amint ezeket megcsináltam, felhúztam a cipőmet, bezártam az ajtót és el is indultam. Az utcára kiérve társaságot kaptam.
- Jó sokáig tartott elkészülnöd.
- Elmész a jó büdös picsába! Mi a francnak kell ijesztgetni? - kiáltottam hirtelen. Jesse ezen röhögött egy sort, majd megszólalt.
- Bocs. De tudod mióta várok rád?
- És mégis minek?
- Hogy elkísérjelek a suliba.
- És mégis minek? - ismételtem magam.
- Nem akarom, hogy az első napom után már utáljanak.
- Hidd el nem rajtam múlt.
- Lehet egy kérdésem?
- Megvolt.
- Haha, jó vicc. De most komolyan.
- Egy kérdés, aztán békén hagysz.
- Miért utálsz?
- Ez nem nehéz. Bunkó vagy és kész.
- Nem is ismersz.
- Nem is akarlak megismerni.
- Ezt elfogadom. De akkor ne állíts fel hamis képet rólam.
- Hamis képet?
- Olyannak állítasz be, amilyen nem vagyok.
- Szerintem pont ilyen vagy, csak nem akarod elfogadni.
- Bebizonyítom, hogy nem vagyok ilyen.
- Nem érdekel milyen vagy - nevettem fel.
- Dehogy nem. Csak ne tagadd - suttogta a fülembe. - Látod? Mégis elkísértelek a suliba.
Rácsapott a fenekemre, majd elindult a folyosón. Őszintén szólva tetszik a titokzatossága, de ezt soha nem vallanám be neki...
Sziasztok.
Tudom, ez eléggé bénácska lett, de ehhez most nem volt ihletem. Remélem azért nem lett annyira nagyon rossz, hogy ne lehessen elolvasni ;)
~Reb
