- Na mi volt? - támadott le egyből Tim, mikor beléptem a házba.
- Rendesen kiakadt. Amit meg is értek.
- Sajnálom, hogy így alakult.
- Mindegy. Megértem a te helyzetedet is. Azért gondolom téged is sokkolt a hír.
- Gondolhatod mennyire. Nem is tudom, hogy lehettem ilyen felelőtlen. Hogy hagyhattam, hogy ez megtörténjen?
- Konkrétan mire gondolsz? Jesse születésére?
- Nem. Egyáltalán nem bánom, hogy végre van gyerekem. Ne vedd magadra, téged is nagyon szeretlek.
- Persze, megértem. Másabb ha tényleg köt is hozzá valami.
- Én csak nem értem, Liza miért nem mondta. Nem hagytam volna el emiatt.
- Elhiszem. Mondjuk, ezt ne nagyon mondogatsd anya előtt.
- Igaz is. Ha tudok Jesseről, akkor most nem lennék itt.
- Tudod, valahol mélyen örülök is, hogy nem tudtál róla. Önzőség, tudom, de ha egy család vagytok, akkor nem biztos, hogy megismerem őt.
- Beleszerettél?
- Nem tudom, hogy ez szerelem-e. De nagyon jól érzem magam a társaságában. Talán még Dannel sem éreztem magam ilyen jól.
- Remélem nem szúrtam el ezt köztetek.
- Talán pont ez fog összehozni minket.
- Hogy-hogy?
- Hát, most hogy utána mentem... Szóval... Megcsókolt.
- És milyen volt? Bocs, ez kicsit bizarr. Ezt általában a lányok az anyjukkal beszélik meg. Ráadásul nem is a vérszerinti apád vagyok.
- Igaz, nem vagy az. Mert te jobb vagy nála. Egyébként engem nem zavar, hogy veled beszélem meg ezt. Nekem inkább az bizarr, hogy ez most nem-e olyan mintha a testvéremet csókoltam volna meg?
- Nem tudom, bonyolult ez az egész. Viszont, ha sikerülne tisztázni ezt az apa-fia ügyet, és esetleg köztetek is jól alakulnának a dolgok, akkor biztosan furcsa lesz.
- Nem tudom. Lehet, hogy szeretném, ha lenne valami.
- Figyelj, ha ő is akarja, akkor nem fogja a mi ügyünk ezt megakadályozni. Hiszen vérszerintileg nincs semmi közötök egymáshoz.
- Ah, sok ez most így. Egyelőre azt sem tudom, jelentett-e valamit ez a csók, vagy csak a feszültségünket adtuk ki.
- Bele sem akarok gondolni, mi lenne ha még feszültebbek lennétek - ezen elnevettük magunkat.
- Jajj, ne már. Ez a beszélgetés viszont tényleg nem egy apa-lánya beszélgetés.
- És szeretném, ha egyelőre anya-lánya beszélgetés sem lenne ilyenekről.
- Nem tervezem - ráztam a fejem nevetve.
- Jól van, tartalmas napunk volt. Én megyek, lefekszem.
- Rendben, jó éjt!
Én is felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és elterültem az ágyamon. Visszagondoltam az estére. A csóknál megálltam, és újra visszatekertem. Minél többet gondolok rá, annál jobban kezd tetszeni, hogy megtörtént. Becsuktam a szemem, és elmosolyodtam. Úgy éreztem magam, mint aki őrülten szerelmes, és épp megmérték a kezét.
- Halihó - jött be Nelly - Igazán nem akartam én hallgatózni, de véletlenül meghallottam néhány dolgot, az előbbi beszélgetésből.
- Szóval véletlenül kihallottad a számodra fontos dolgot, vagyis a csókot?
- Hát, mondhatjuk így is. Tudom, egy ilyen este után nem pont ez a lényeg, de... Én megmondtam, én olyan nagyon jól tudtam előre.
- Azt sem biztos, hogy ez jelentett valamit.
- Neked igenis jelentett valamit.
- Lehet. De egyáltalán nem akarok viszonzatlan szerelemben élni.
- Szóval te szerelmes vagy? - csillantak fel szemei.
- Nem, csak rosszul fejeztem ki magam - elpirultam, és zavaromban azt sem tudtam mit csináljak - Talán.
- Oh, úgy tudtam. Egyébként tuti ő sem csak úgy, ok nélkül csókolt meg.
- Honnan tudod? Ha csak szüksége volt valakire, és én pont ott voltam?
- Ugyan, érzelmek nélkül akkor csókolunk meg valakit, ha csak egy éjszakára kell. És azok után amit átéltetek, főként ma, nem hiszem, hogy nem érez semmit.
- Nem tudom. Én egyszerűen nem tudok már semmit.
- Szerintem pihend ki magad. Aztán majd nem ártana ezt megbeszélni Jessevel is. Nem azt mondom, hogy holnap egyből ezzel támadd le, de tisztázni kellesz.
- Igazad van - mosolyodtam el.
- Na, én megyek is. Jó éjt!
- Neked is!
Nelly kiment, én pedig még egyszer felelevenítettem a csókot, majd boldogan elaludtam.
