- Daniellel mi van? - kérdezte Tim, mikor leült.
- Szakítottak - válaszolt helyettem anya.
- Aha. És akkor, ti most... - mutatott rám és Jessere
- Nem, nem. Mi csak barátok vagyunk. Egyébként Jesse Williams vagyok - felállt, és illedelmesen Tim felé nyújtotta a kezét.
- Tim vagyok. Steph apja - az apa szót félve, szinte kérdezve ejtetette ki, majd felém fordult. Mosolyogva bólintottam, mire kicsit megnyugodott.
- Tényleg. Én még be sem mutatkoztak. Jennifer Harris vagyok.
- Örvendek - anyával is kezet fogtak, majd hozzá kezdtünk a vacsorához.
A hangulat nagyon feszült volt. Anyu feszültségoldásként feltett néhány alap kérdést. Pl.: milyen volt a napunk, hogy alakul a suli. Kérdezett aztán Jessetől is néhány kérdést. Aztán belement olyan dolgokba is amibe talán nem kellett volna...
- Jesse, mesélj a családodról - anya légyszi ne...
- Hát apámat sosem ismertem. Anyám pedig néhány éve halt meg.
- Sajnálom - magyarázkodott anya, én meg legszívesebben a levesbe nyomtam volna a fejem.
- Nem gond, nem tudhatta.
- És kivel élsz most? - tette fel anya újabb nagyszerű kérdését. Nagyon szeretem őt, de az lenne most a legjobb ha egy földrésszel arrébb lenne.
- Nem akarok neveletlennek tűnni, de erről nem beszélnék - Jesse kezdett egyre feszültebb lenni. Nyugtatásképp az asztal alatt megfogtam a kezét, amit Nelly észre is vett.
- Intézet - tátogtam anyának, aki miután megértette bólintott.
- Nagyon sajnálom, hogy felhoztam neked ezeket.
- Nem probléma. Meséljenek maguk egy kicsit. Steph nem sok mindent mondott a gyerekkoráról. Biztos akad egy-két kínos kiskori sztori - mosolyodott el, mire én is megnyugodtam kicsit. Viszont tudtam, anya szívesen sztorizgat ilyenekről, így előre is elsüllyedtem.
- Drágám, tegezz nyugodtan. Ha már úgy is a családhoz fogsz tartozni - kacsintott anyu egy hatalmas vigyor kíséretében. Gyerekek, lőjetek le, de azonnal!
Tim félrenyelt és köhögni kezdett, mire mindenki ijedten fordult felé.
- Szívem, minden rendben? - kérdezte anya aggódva.
- Igen, igen, most már jobb.
- Mi történt?
- Csak meglepődtem azon amit mondtál.
- Jajj, nem úgy értettem - mentegetőzött anya nevetve - Nincs szó még itt házasságról. Még csak alakul a dolog.
- Anyu! - szóltam közbe.
- Jajj, ne már. Elég rátok nézni.
Inkább nem reagáltam erre semmit. Nelly viszont kuncogni kezdett mellettem. Hogy ők ketten mit össze nem kombinálnak...
- Nyugi, nem kell aggódni - fordultam Timhez - Legyél a laza apa. Nincs köztünk semmi.
- Még! - mondták kórusban a lányok.
- Nem is arról van szó, hogy ellenezném ha lenne - mondta apu és ő is észrevette a kezünket.
- Hát akkor miről?
- Mondanom kell valamit - vett egy mély levegőt, majd kifújta és hozzákezdett...
