Kifordult az utcából, és lehúzódott az út szélére. Kiszállt a kocsiból és átsétált az én oldalamra, nem értettem mindezt.
- Szállj ki! - mondta, majd kinyitotta az ajtót.
- Tessék? - nevettem fel.
- Komolyan mondom, egy métert sem viszlek téged tovább - mosolygott, majd ahogy rámnézett az arcra komolyabbra vátott. Nem is tudom megmondani pontosan milyen érzelmet láttam rajta.
- Ez most egy vicc miatt? - néztem rá összezavarodva, de ő csak bezárta mellettem az ajtót, miután kiszálltam.
- Azért mert megőrjítesz - egyik kezét a tarkómra csúsztatta, majd megcsókolt. Durván és akaratosan, mégis tele érzelemmel. Pontosan ahogy akarom. Derekánál fogva húztam közelebb, mire a válasza az volt, hogy nekitolt a kocsi oldalának. Testünk minden procikája egymásnak volt nyomódva. Akarom őt, és úgy érzem felrobbanok, ha nem kapom meg azonnal. Felkapott az ölébe, kezét a fenekem alá csúsztatta, hogy így tudjon tartani. Finoman meg is markolta, aminek hatására belenyögtem a csókunkba. Egy kicsit elváltunk egymástól, a fejem hátrahajtottam, ő pedig a nyakamat kezdte csókolni. Annyira akartam őt mint még soha. Aztán egyszerre, mintha csak mindkettőnknek bevillant volna, mit is csinálunk, ráadásul, hogy az ucán vagyunk. Lerakott majd egy lágy csókot adott.
- Huh - ennyit tudtam csak kinyögni.
- Ahogy mondod - lenézett a cipőjére és elnevette magát, majd beletúrt a hajába és hátrébb lépett. Én a kezeimet magam mögé csúsztattam, és csak néztem őt, miközben próbáltam megnyugodni. Némi gondolkodás után rámnézett, és az ajkába harapott. Istenem azok az ajkak...
- Megbeszéltük, hogy nem szabad ezt folytatnunk. Megbeszéltük és én annyira igyekeztem tartani magam hozzá, de ahogy ma láttalak Josh-sal majd' felrobbantam az idegtől. Aztán odasétáltál a kocsihoz, és képtelen voltam téged elküldeni. Pedig hidd el akartam, nagyon is akartam, de nem ment. Nem tudom magam távol tartani tőled.
Ismét közel lépett, és újból megcsókolt. Ezúttal lassan és lágyan, imádtam ezt is, minden érintését, a közelségét, őt magát, úgy ahogy volt.
Ezután visszaültünk a kocsiba és továbbindultunk. Egy darabig most sem szóltunk egymáshoz, de ez egy percig sem volt kínos. Mindketten még a pillanat hatása alatt álltunk. Én vigyorogva dőltem az üvegnek és néztem a csendes várost. Ethan a combomra csúsztatta a kezét, amitől a gyomromban lévő pillangók életre keltek.
- Azt hiszem újra meg kellene beszélnünk mi is legyen velünk.
- Ez jó ötlet - néztem rá mosolyogva, majd ujjaimat az övéi közé fűztem.
Nos, körülbelül 2 évnyi hallgatás után hoztam nektek egy kis újdonságot. Egyelőre csak ezzel a rövid kis részlettel akartam felkelteni az érdeklődéseteket, ami remélem sikerült is.
Dolgozom egy új történeten, sok új ötletem van, és talán a nem túl távoli jövőben többet is olvashattok majd belőle.
Nagyon belelendültem, az írás nagyon hiányzott már, és mostanában talán ez a legjobb dolog az életemben. Ezért is örülök, hogy ihletet tudtam kapni, és csak úgy ömlenek belőlem a szavak.
Nem ígérek egyelőre semmit, de nem várakoztatlak meg titeket túlságosan.
Puszilok mindenkit, aki még ennyi idő elteltével is olvas engem❤️
~Reb
