Steph épp most ment el Daniel után. Hogy zavar-e? Igen. Nem az, hogy féltékeny lennék... vagyis, de. Féltékeny vagyok. Na de basszus, az exe és a vak is látja, hogy még mindig szereti. Ki az akit ez egy kicsit sem zavar? Nem attól félek, hogy ki akar dobni, és visszamegy Danhez. Najó, megfordult a fejemben. Én inkább attól tartok, hogy elbizonytalanodik, és megváltoznak köztünk a dolgok. Hogy elgondolkodik azon, hogy mi lett volna ha...
Mi lett volna, ha nem lépek be az életébe? Még mindig együtt lennének, és nem sejtené, hogy a pasija minden szembejövővel megcsalja.
Mi lett volna, ha nem szakítanak? Hát először is, mi nem lennénk együtt. Tényleg, mi együtt vagyunk? Még nem is kérdeztem meg hivatalosan. És ha azt gondolja, hogy végülis mi nem is vagyunk hivatalosan együtt, és úgy jön haza, hogy megint Dannel jár?
Nem bírom én ezt így. Inkább utána megyek...
- Te utolsó ribanc! - ordította Annenek, miután felpofozta. Jót röhögtem a jeleneten. Bánom, hogy az előzményekről lemaradtam.
- Hogy tehetted?! Te komolyan megpofoztad?
- Tedd meg te is velem nyugodtan! Tedd meg ismét. Az a múltkori úgyis túl gyengére sikerült!
Ismét?! A múltkori?! Ajánlom, hogy ne tegye meg...
És de. Képes lett volna megtenni, de soha nem hagynám. Szerencsére időben odaléptem, elkaptam a karját és behúztam neki egyet. Sajnos elég gyenge volt, de nem is érdekelt azonnal Stephez fordultam. Persze én barom...
Sose fordíts hátat az ellenségednek! Siekeresen kaptam egyet én is az arcomba, de már annyira felment bennem a pumpa hogy azonnal visszaütöttem. Ez már elég nagy volt ahhoz, hogy a földről kellesz majd összekaparni. Legszívesebben addig vertem volna, míg már csak a fekete zsákba kaparták volna. De nem akarom megint azt...
Visszafogtam magam, a mellkasára álltam és közel hajoltam hozzá.
- Ha még egyszer a közelébe mész, megöllek! Világos?! Halott vagy!
Elléptem tőle, megragadtam Steph kezét és a lehető leggyorsabban elvittem onnan. Nem tudom mennyire ijesztettem rá. Bár nem voltam annyira durva amilyen legszívesebben lettem volna. De ha Daniel tényleg megütötte, akkor jogosan félhet attól, hogy én is megtenném.
Hazaérve egyből a szobánkba mentünk. Leültetett az ágyra, én pedig engedelmeskedtem. Kiment a fürdőbe és egy nedves kendővel jött vissza. Az ölembe ült és a szám sarkából kezdte letörölni a vért.
- Köszönöm - mondta könnyes szemmel.
- Hogy értetted,hogy a múltkori? Megtörtént már máskor is? Hm? - lehet, hogy rossz neki és nem akar erről beszélni, de muszáj tudnom. - Megütött?
Bólintott én pedig azt hittem nyomban felrobbanok. Én megölöm ezt a faszfejet! Komolyan képes volt kezet emelni Stephre?! Hiszen senkinek nem tudna ártani. Na jó, ha kell akkor igenis tud bántani másokat, de azt csakis önvédelemből. Kinyírom ezt a férget, ha mégegyszer a közelébe megy...
- Én sose tennék veled ilyet - szólaltam meg halkan és a hátát simogattam. - Sose tudnálak szándékosan bántani. És nem engedem, hogy bárki megtegye. Ígérem, hogy Daniel nem jön többet a közeledbe. Soha nem foglak elhagyni, hacsak te nem kérsz rá...
Sírni kezdett. Hát nem pont azt értem el, amit akartam. Nem megy nekem ez a vigasztalás dolog...
- Szeretlek - mondta halkan.
Basszameg, pont ezt nem akartam. Most ígértem meg neki, hogy nem fogom bántani erre percekkel később már meg is szegem. Hogy szeretem-e? Persze! És akkor miért nem mondom? Mert a lelkiismeretem nem engedi. Tudom, hogy csak kihasználtam, ő meg belémszeretett. Egy rohadék vagyok...
De talán ha elmondom neki a teljes igazságot, akkor nyugodtan kimondhatom, hogy én is őt. Kicsit eltoltam magamtól, ő pedig ijedten nézett rám. Megijedt, hogy nem szeretem, ez aranyos.
- Mondanom kell valamit...
- Gyerekek, beszélnünk kell veletek! - hallottuk meg Jennifer hangját.
Emberek, én épp őszinte akarok lenni!
- Most - tette hozzá.
Sóhajtottam egy nagyot és lementünk. A nappaliban leültünk a kanapéra és kiváncsian vártuk a hírt.
- Fontos dologról lenne szó. Nem akarom sokáig húzni, de egy kis hatásszünet... - mondta apám.
- Kistesótok lesz! - mondták egyszerre úgy egy perc hallgatás után.
Kikészültem. Nem lehet igaz! Tényleg minden Steph és közém áll? Hogyan legyünk együtt ha van egy közös tesónk? Nem tudok a közelében lenni, ha nem lehetek vele.
- Hát ez... jó hír - próbálkozott.
- Az - löktem oda, majd felhuzakodtam és kiléptem a házból.
- Te most hova mész? - jött utánam.
- El.
- Erre én is rájöttem.
- Na, akkor csak nem vagy annyira szőke - tapsoltam. Meg akarom bántani. Jobb ha utál, mintha hiányol.
- Oké, ezt meg sem hallottam. Szóval? Miért mész el?
- Semmi kedvem itt maradni.
- És mégis miért nem? 10 perccel ezelőtt még nem volt semmi bajod. Megmondanád mi változott azóta?
- Igazám semmi...
- Téged így kiakasztott ez a hír? Te komolyan emiatt mész el? Hát akkor menj csak. Te úgyis csak ezt tudod. Kihátrálni a komoly helyzetekból...
Komolyan azt hiszi hogy ezt akarom? Azt hiszi nem akarok vele lenni?! Elhajtottam a motorral. Nem bírok itt lenni.
Miért nem akarja észrevenni, hogy nem tudunk együtt lenni?! Most jöhetne a szar duma, hogy "nem egymásnak vagyunk teremtve" vagy "az univerzum nem akarja, hogy együtt legyünk". Márpedig én akarom, hogy együtt legyünk, de egyszerűen nem megy.
Az lesz a legjobb, ha vissza se jövök...
