08

6.2K 372 17
                                    

Reggeli után anya vitt minket suliba. Első órám matek volt. Ki az az állat, aki ezt az órarendet csinálta? Beletörődve sorsomba indultam el szekrényem felé.

- Sokan mondják rám, hogy ribanc vagyok, de szerintem te komoly vetélytárs lehetnél - hallottam meg Kim irritáló hangját.

- Te meg miről beszélsz?

- Azt csiripelik a madarak, hogy Jesse és te közel kerültetek előző éjszaka.

- Kisanyám, ezek szerint a drog még az ereidben van, és egyenesen az agyadat támadja.

- Legjobb védekezés a támadás - kacsintott és ott hagyott.

Király. Úgy tűnik ez lesz az egyik legroszabb napom. Kezdjük ott, hogy valahonnan megtudta, hogy Jesse nálunk aludt. És ha Kim tudja, akkor már legalább a fél suli tudja. Emellett, ebben a mini párbajban is alul maradtam. És még csak fél nyolc van...

- Te híreszteled, hogy történt köztünk valami? - léptem Jesse mellé, mikor belépett a suliba.

- Neked is szia - tolta mosolyogva homlokára a napszemüvegét. Ha nem ebben a helyzetben lennénk, még dögösnek is találtam volna ezt.

- Ne szórakozz velem!

- Szívesen büszkélkednék ezzel, de addig nem fogom mondani, emíg nem lesz igaz.

- Ilyen sose lesz - dőltem a szekrénynek, míg ő a sajátjából kivette a cuccát.

- Miért ellenkezel ennyire?

- Daniel.

- Ja tényleg. És ha nem lenne?

- De van.

- Tegyük fel, hogy nincs.

- Ez egy hülye ötlet. De ha nem lenne, akkor sem lennék veled együtt.

- Mondtam már, hogy aranyos vagy amikor hazudsz.

- Hogy nem bosszant téged ez?

- Hiszen csak pletyka. Nem történt semmi. Csak ott aludtam.

- Halkabban, te idióta - fogtam be a száját.

- Az, hogy ennyire feltűnősködsz, még több okot ad nekik a kombinálásra. Lazulj el, és viselkedj úgy mint máskor.

- Attól még egy darabig kerülj el, jó?!

- Kérésed számomra parancs - homlokon puszilt és elment.

Miután magamban felháborodtam, észrevettem, hogy Kim egyik kis csatlósa nem messze áll tőlem. Kezében a telefonja, és jelezte, hogy felvette a jelenetet. Ne, ne, ne. A francba...

///

- Most szépen elmeséltek mindent - közeledett felém Anne, maga után húzva Jesset.

- Nincs semmi mesélni való.

- Én azért ezzel vitáznék - lépett mellém Jesse, és átkarolt.

- Szóval összejöttetek?

- Miért feletkezik meg mindneki Danielről? - nyafogtam.

- Mert érdekesebb vagyok mint ő - húzta ki magát büszkén Mr.Seggfej. Én pedig megajándékoztam egy szúrós pillantással - Jól van, csak hülyülök. Bírom Dannyt is, és nincs köztünk semmi.

Ellépett mellőlem, én meg diadalmas mosollyal bólintottam, jelezve, hogy egyetértek. Anne gyanakvóan húzta össze a szemét.

- De idők kérdése és lesz - azzal elment.

- Miért jön mindenki ezzel? - nyafogtam.

- Csak mindenki látja a nyilvánvalót - jelent meg Nelly.

- Hello, Szöszke - ölelte át Jesse.

- Sziasztok. Hallottam a pletykát. Ez az első napom, de pfu, ez máris sok volt - nevetett.

- Hát igen, köszöntünk a sulinkban - karolta át Jesse, majd leléptek.

- Csak így faképnél hagytok? - szóltam utánuk.

Mosolyogva intettek egyet, majd továbbmentek.

- Jóvan, akkor megyek egyedül. - megfordultam és már éppen indultam volna, de... - Jesszus.

- Szia, Tündérke! - csókolt meg Dan.

- A frászt hoztad rám. Mizu?

- Semmi különös.

- Nincs esetleg valami baj?

- Minden a legnagyobb rendben.

- Biztos?

- Most azt akarod megtudni, hogy hallottam-e ezt a hülyeséget? Igen, hallottam, de nem hiszem el. Ha csak nem mondod azt, hogy van igazság alapja.

- Nincs semmi - vágtam rá gyorsan.

- Megijeszt ez az arc - baszki, gondolom nem az őszinteség sugárzik belőlem. Nem baj, a teljes igazságot akkor sem mondom el.

- Van valóság alapja. De nem olyan értelemben. Csak eljött bocsánatot kérni, amiért olyan szarul ismerkedtünk meg. Aztán elbeszélgettük az időt, és már olyan késő volt, hogy felajánlottam, hogy aludjon ott.

- Hiszek neked. Nem adtál okot az aggodalomra.

- Köszi - ugrottam a nyakába.

- Most viszont órára kell mennem.

- Oké. Majd még beszélünk.

Dobott a levegőben egy puszit, és bement a terembe. Én is mentem a sajátomba, majd kezdődhet a szenvedés. Vagyis dupla magyar. Hurrá...

///

- Beszélhetünk? - lépett hozzám ebédnél Kim.

- Mi? Miről tudnánk beszélni?

- Hidd el, tudok olyat mondani, ami érdekelhet - súgta a fülembe.

Szemforgatva, szenvedve felálltam, majd követtem. Végül az egyik üres folyosón megállt.

- Mit szeretnél? - tettem karba a kezem.

- Van valamim, ami érdekelhet téged.

Felém nyújtotta a telefonját, amelyen egy videó látható, a reggeli esetről. Majd egy másikat is mutatott, amin Jesse azt mondja, hogy ő jobb, mint Daniel.

- Mit akarsz? - húztam össze a szemem.

- Lenne egy ajánlatom számodra.

- Mégpedig? - kérdeztem, mikor már egy fél perc elteltével sem folytatta.

- Szakítasz Daniellel.

- Azt lesheted - röhögtem ki.

- Hát tudod, egy gombnyomás, és az egész suli látni fogja.

- Ezzel a ócska, szar dumával akarsz zsarolni?

- Te tudod... - rántotta meg a vállát, majd a telefonját kezdte nyomkodni. Mikor befejezte teendőjét, várakozóan nézett rám. Egy perc múlva megrezzent az én telóm. Anne küldött sms-t.

~Mi a szar ez a videó?!

És mellé csatolta, az imént látott videót.

- Vedd ezt figyelmeztetésnek - hajolt közelebb Kim, majd elsétalt.

Idegesen dőltem neki a szekrénynek. Közben a sírás kerülgetett. Most mitévő legyek...

Sziasztok!
Néhány perce meglett az 500 megtekintés. Ennek nagyon, nagyon örülök. Emellett az előző rész kicsit uncsi lett, így hoztam ezt, ami szerintem izgalmasabb😉

Remélem tetszik. Jövő héten találkozunk!

~Reb😘

MostohatesókWhere stories live. Discover now