- Mit akarsz? - léptem ki az ajtón.
- Megtudni, hogy mi a bajod velem.
- Nincs különösebb problémám, csak nem vagy szimpatikus - rántottam meg a vállam.
- Jó, és mit tegyek, hogy szimpatikus legyek?
- Nem kell annak lenned.
- De én szeretnék.
- Miért is?
- Szeretem, ha szeretnek - mosolyodott el. Istenem, az a mosoly... Basszus, én komolyan hasra esek ettől?
- És mit tervezel?
- Először is beszélgethetnénk, ha ráérsz.
Mosolyogva megforgattam a szemem és beléptem a házba.
- Most hova mész? - kérdezte ijedt arccal.
- Elmentem - kiáltottam anyának, és bezártam az ajtót. Jesse arcáról eltűnt az ijedtség, és visszatért az a hihetetlen mosoly.
- Merre megyünk? - fordultam felé.
- Akármerre - azzal elindultunk valamerre.
///
Végül egy cukrászda felé vettük az irányt. Oda fele úton végig beszélgettünk. Jófejnek tűnik, de azért még nem vagyok benne biztos, hogy ki tudnánk jönni.
A cukrászdába belépve nem hittem a szememnek. Az egyik asztalnál Tim ült, egy nővel. Nem tűnt hivatalosnak, ugyanis nevetve beszélgettek.
Mennyi filmben volt már ez. A férj elmegy "üzleti útra", közben egy másik nővel találkozgat.
Mi is leültünk egy asztalhoz, közben Jesse beszélt valamit, de nem igazán figyeltem. Annyira ideges lettem. Lehet, hogy ez nem is az első alkalom. El sem tudom hinni, hogy 10 éve a családunk tagja, közben pedig ilyeneket művel.
Arra lettem figyelmes, hogy Jesse hirtelen feláll az asztaltól és elrohan. Egyből utána mentem.
- Neked mi bajod van? - szóltam utána.
- Na és neked?
- Nincs semmi - feleltem gyorsan.
- Ugyanmár. Egész úton nem volt semmi bajod, de amint megérkeztünk ide mintha nem is lennél jelen. Beszélek hozzád, de te észre sem veszel.
- Nem veled van bajom.
- Hát akkor kivel?
- Az nem lényeg, de nem értem miért kell így felkapni a vizet, mert egy kicsit elgondolkodtam.
- Te nem csak elgondolkoztál, hanem konkrétan levegőnek néztél.
- És neked ez a nagy problémád?
- Ennek nincs semmi köze hozzád.
- Mégis velem ordibálsz az utcán.
- Bocs, csak... Ah, hagyjuk ezt.
- Egyet értek - kikerültem őt, és elindultam haza.
Nem jött utánam. Nem is értem miért zavar ez engem. Nem is igazán zavar, inkább meglep. Eddig még nem adta fel ilyen könnyen.
Nem értem mi üthetett belé. Azt mondja, nincs semmi köze hozzám annak, hogy felkapta a vizet, de azt nem közli, hogy akkor mi a baja. Ráadásul velem ordibál az utca kellős közepén. Nem értem én ezt a gyereket, de ő most mellékes. Tim jobban bosszant.
Nem tudom, hogy elmondjam-e anyának. Hiszen lehet, csak félreértettem. Lehet csak valami régi ismerős. De elméletben valami konferenciája lenne, ő meg itt kávézgatt egy számomra idegen nővel. Ha tényleg csak egy ismerős, akkor miért nem ezt mondta anyának. Megvárom, hogy mondani fogja-e magától, ha nem muszáj leszek fényt deríteni a kis titkára...
