Forever (Harry Styles)- befejezett

13.

-Most mutatok neked valamit. Ha nem akarod nem kell!
- Jó. De mit akarsz?- nyeltel egy hatalmasat.

Először leült mellém az ágyra. Engem is felültetett. De az ölébe. Abban a pillanatban kellemes bizsergés járta át az egész testemet.
- Figyelj, baba. Abban a pillanatban, amikor beléptél az ajtón irtóra megtetszettél. És hát szeretlek.- kimondta azt a bűvös kilenc betűs szót.- És ha akarod, mutatok neked valamit.
- Oké. - megint nyeltem egy hatalmasat.
Ekkor lefektetett az ágyra, és levette magáról a pólóját. Majd rólam is levette. Ekkor már egyre jobban pirultam. Ő meg megnyalta az ajkát, és elkezdte puszikkal behinteni a hasamat. Egyre jobban nevettem, mert csiklandós voltam.
- Miért nevetsz baba?
- Mert csikis vagyok.
Felcsillantak a szemei, és elkezdett csiklandozni
- Ha..Harry....ké..kér..kérlek... hagyd...ab...ba...- mondtam a nevetéstől már dadogva.
Elmosolyodott majd végre abbahagyta. De ezután levette magáról a nadrágot, majd rólam is. Egyre jobban féltem, hogy mit akar.
- Baba. Akarod vagy nem?
Megráztam a fejemet.
- Harry, én még nem vagyok rá készen.
- Jó. Rendben.- hallani lehetett a csalódást a hangjában.- Nagyon jól tudod, hogy addig várok rád, ameddig nem leszel rá készen. Megcsókoltam Harryt, majd felöltöztem.
- Viszont nekünk beszélnünk kell.
- Miről baba?
- Arról, hogy ezt nekünk nem szabad csinálnunk. Harry, most én 18 éves koromig a testvérednek számítok. És még csak 16 vagyok.
- De baba. Már csak két évet kell kibírnunk.
- De Harry. Addig mi nem érintkezhetünk egymással.
- Dehogyisnem.- ekkor kiment a szobából. Hallottam hogy a szobámból kilépve lecsúszott a fal mellé és elkezdett sírni. Én is így tettem csak én a szobámon belül.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Reggel, mikor felébredtem rögtön elmentem lezuhanyozni. Aztán belenéztem a tükörbe és egy olyan kép fogadott, amit nem akartam látni. Karikás volt a szemem, és vörös. Végigsírtam az éjszakát. Megbántottam Harryt. Ez fájt a legjobban. Hogy tehettem ezt? Hát mindegy, már megtörtént.
Elkezdtem helyrehozni az arcomat. Nagyjából sikerült is. Majd felvettem egy szivecskés egyberuhát, egy topánkával. A hajamat kontyba raktam, és lementem a konyhába reggelizni. Harry is ott volt.
- Audrey! Bocsáss meg amiért tegnap csak úgy otthagytalak.
- Nem. Te nem tettél semmit. Én bántottalak meg.
- Nem történt semmi. Felejtsük el a tegnapit.
- Jó. Rendben.
Megöleltük egymást. Örültem neki, hogy megbocsájtott. Ilyen könnyen.

Sziasztok!
Ez a történet kicsit rövidebb lett, mint az előző.
Imádlak titeket. Nagyon boldog vagyok a sok vote és komment miatt. ❤
Puszi: KittiFehr