Forever (Harry Styles)- befejezett

31.

Igazából örültem is neki, hogy egy kicsit sikerült felizgatnom, hiszen most nem tud hova vinni, hogy vágyát kielégítse. Magamban egy ördögi nevetést engedtem feltörni, ami kívülről egy kuncogásnak hatott.

- Hahaha! Nagyon viccesek vagyunk! Ugye tudod, hogy ezt még otthon nagyon keményen vissza fogod kapni!- Harry kijelentésén nagyot nyeltem. Soha nem fenyített még meg, meg sem ütött, de most vajon mire gondolhatott?

- Har...Harry...mire gondoltál?- kérdeztem tőle dadogó hangon.

- Majd megtudod...- megölelt, majd lementünk a büfébe. Folyamatosan azon kattogtam, hogy vajon mit akar velem tenni? Nagyon félek. Vajon meg akar verni? Vagy mi?

- Kicsim min gondolkodsz ennyire?- kérdezte hozzám bújva.

- Se..Semmin...

- Látom. Mond el kérlek!- egy kicsit emeltebb hangon beszélt, hogy elmondjam neki.

- Hát...az, hogy mit akarsz velem tenni otthon?-megsimogatta az arcomat.

- Kicsim, ne aggódj ezen. Nem foglak bántani.- olyan nyugodtan csengő hangon mondta, hogy ezzel engem is megnyugtatott, és már nem gondolkodtam ezen...annyit. Ettünk egy-egy kakaós csigát, meg ittunk narancslevet, majd szétváltunk és a saját termünkhöz sétáltunk. Még két órám volt. Angol és Ének. Mindkettő gyorsan és unalmasan telt. Lassan sétáltam haza. Gondoltam, hogy megvárom Harryt, hogy ne feszítsem nála tovább a húrokat. Felsétáltam a terméhez, és megvártam míg kijön. Öt perc múlva már kint is volt a teremből, és felém sétált.

- Szia Kicsim.- megpuszilta a fejem búbját, majd ujjait az enyémekre kulcsolta.- Mehetünk?

- Igen.- majd nyomtam a szájára egy gyors puszit. Kisétáltunk az iskolából, és lassan hazamentünk. Mikor hazaértünk bementünk az ajtón, levettük a cipőinket és köszöntünk.

- Itthon vagyunk! - de senki sem válaszolt.Besétáltam a konyhába, ahol egy üzenetet találtam.

- Harry, Liz és Adam nincsenek itthon, mert hazaértek a munkából aztán elmentek randizni. Tizenegy óra felé fognak hazajönni.

- Oké. Akkor csak a miénk a ház. Gyere.- lassan megfogtam a kezét, közben nyeltem egy nagyot. Eszembe jutott, hogy mondta, hogy ezt még vissza fogom kapni. Tehát az most fog jönni. Felvezetett az emeletre és bementünk a szobájába. Általában az én szobámban szoktunk lenni, tehát ez most egy kicsit furcsa volt.- Na figyelj, Audrey! Ma az iskolában nagyon rosszat csináltál. Szeretném, ha megtanulnád, hogy ilyeneket az iskolában nem csinálunk.

- Mit akarsz velem tenni?- már szinte sírtam. Nagyon féltem, hogy mit akar tenni.

- Majd megtudod.- már megint csak ezzel jön.- Kérlek feküdj a térdemre.- kicsordult a könnyem. Tudtam, hogy el akar fenekelni. De csak ezért akarja ezt tenni velem? Miért?

- Miért?- már sírtam.

- Azért, mert megérdemled. Gyere.- nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam, majd szép lassan ráfektetett a térdére. Egyre jobban sírtam.- Kérlek, ne sírj, mert akkor csak rosszabb lesz.- Lehúzta rólam a térdhajlatomig a nadrágomat és a bugyimat. Ne! Akkor tényleg megteszi?- Figyelj, Audrey! Ezt csak azért teszem, mert szeretlek, és mert azt akarom, hogy megtanuld a leckét. Most egy kicsit el foglak fenekelni. Most csak öt ütést fogsz kapni a csinos kis seggedre.- Nem tudtam korrigálni magam, megint kigördült egy könnycsepp a szememből, és egyenesen Harry lábára hullott. Olyan volt, mintha kicsit megkegyelmezett volna, de akkor rájöttem, hogy mégsem. Megsimogatta a seggemet, majd lassan felemelte róla tenyerét, és egy hatalmas ütést mért rá. A hirtelen fájdalomtól felsikítottam. Minden egyes ütés után ezt tettem, majd már zokogtam, és kértem, hogy hagyja abba, de nem tette. Az ötödik ütés volt a legnagyobb, ami nagyon fájt. Miután befejezte, felültetett, és ahogyan meglátta, hogy sírok rögtön letörölte könnyeimet, és eléggé megijedt.

- Audrey, annyira sajnálom! Nagyon fájt?

- Nem. De miért tetted ezt velem?- újra felzokogtam. Nem az volt a bajom, hogy esetleg fájt volna, hanem az, hogy megtette ezt velem. Hogy miért tette ezt meg velem?

- Nem hittem, hogy ennyire fájni fog, és csak azért tettem, hogy egy kicsit megtanuld a leckét! Szeretetből tettem!

- Szeretetből, hogy lehet megverni a másikat?- megint felzokogtam. Felkapott az ölébe, és lefektetett az ágyra. Mellém feküdt, és elkezdte simogatni a hátamat.

- Ne haragudj, Audrey! Szeretlek!

- Én is szeretlek, Harry! Csak nem értelek néha.- lassan sírdogáltam.

Harry szemszöge (Először írom így)

Annyira rossz volt őt bántani, de gondoltam legalább egy kicsit megtanulja a leckét. Nagyon megbántam, hogy ezt tettem vele. Olyan rossz volt őt így látni. Miért tettem ezt? Lassan folytak le az arcáról a könnyek, de ahogyan ezt néztem fiú létemre nekem is folytak a szememből a könnyek megállíthatatlanul. Miért tettem ezt vele?

- Audrey? Megbírsz nekem bocsátani?

- Igen, Harry. Persze, hogy megbírok. Letöröltük egymás könnyeit, majd nyomott egy csókot az ajkaimra. Olyan jól esett, hogy ő kezdeményez, és láttam rajta, hogy nem haragszik rám.Annyira örültem neki.

Sziasztok!

737 szót írtam most. Remélem tetszett ez a rész. Megpróbáltam Harry szemszögéből egy részt írni, ami remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. Köszönöm szépen a nézettséget, voteokat, kommenteket. Boldoggá tesztek velük.

Puszi: KittiFehr 2016.07.27.