Forever (Harry Styles)- befejezett

43.

Audrey szemszöge

A cetlin a következő állt.

"Audrey!

Ha ezt a cetlit megtalálod ne aggódj értem. Van egy fontos elintéznivalóm! Majd jövök.

Harry"

Vajon mit kell elintéznie? És miért nem szólt előbb? Vagy miért nem telefonált? Úgy döntöttem, hogy szólok Liznek, mert nem tudtam elképzelni, hogy hova tűnhetett. Lementem az emeletről, és elkezdtem keresni Lizt. Meg is találtam a konyhában.

- Liz! Harry hagyott nekem a szobájában egy cetlit, amin az állt, hogy fontos elintézni valója van, ne aggódjak érte, majd jön. Nem tudod véletlenül, hogy hol van? Úgy aggódom érte!- tényleg nagyon aggódtam érte, hogy valamibe belekeveredett, de bízom benne, és reménykedem, hogy nincsen ilyesmiről szó.

- Ne aggódj, Audrey! Tudom, hogy hol van, de nem mondhatom meg, mert a lelkemre kötötte!- mondta teljesen nyugodt hangon. Akkor nekem is meg kellene nyugodnom, hogy nincsen semmi baja.

- De miért nem szólt nekem előre?

- Mert nem akarta reklámozni.

- Oké.- ezután felmentem a szobámba, és megcsinálta a leckémet, majd, hogy lefoglaljam magam, elkezdtem olvasni egy könyvet. Négy óra felé megérkezett Harry. Rögtön rárohantam.

- Hol voltál te kis csavargó?- kérdeztem nagy vigyorral az arcomon. Közben a lábaimat már a derekán kulcsoltam össze.

- Nem mondom meg, túl kíváncsi vagy! Mit csináltál, amíg nem voltam itthon!- milyen gyorsan tereli a témát.

- Hát leckéztem, meg olvastam, de nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem, hogy nem mondod el, hogy hol voltál!- ő ezen csak kuncogott egyet, majd felcipelt a lépcsőn. Hirtelen nekiesett ajkaimnak. Visszacsókoltam. Közben bementünk a szobájába, meg nem szakítva csókunkat.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Reggel Harry ölelő karjai között ébredtem. Megtörtént az este két hónap után végre. Most már késznek éreztem magam erre. Örülök, hogy megtörtént, mert végre ki tudtam annyira heverni a megerőszakolást, hogy ezt megtegyük Harryvel ismét. Ő még szuszogott mellettem. Ránéztem az órára, ami reggel 6:30-at mutatott, tehát ideje lenne végre felkelni. Akkor fel kéne kelteni Göndörkét! Hogyan is kezdjek hozzá? Hát mondjuk úgy, hogy elkezdtem csókolgatni, majd rátértem nyakára, ahol hirtelen elkezdtem szívni. Halkan nyögdécselt, de szemeit még nem nyitotta ki. Majd mikor már meg voltam elégedve a munkámmal megcsókoltam. Visszacsókolt, és kinyitotta szemeit. Férfiasan morgott egyet, majd fogaival kissé meghúzta alsó ajkamat.

- Jó reggelt, Hercegnő! Minden reggel ilyesmi ébresztést kérek!

- Jó reggelt, Göndörke! Oké.- hatalmas vigyor terült szét arcán.

- Végre megint így hívsz. Annyira örülök neki Baba.

- Én is. Hogy végre visszatértem eredeti állapotomba.- már a pszichológushoz sem kell járnom, tehát ez is hatalmas nagy örömet okoz nekem, hogy itt járok a gyógyulásomba. Harryvel feltápászkodtunk az ágyból, loptunk egymástól még egy utolsó csókot, majd átmentem a szobámba. Gyors zuhanyt vettem, majd magamra kaptam egy kék nyári ruhát, és egy kék virágos topánkát. Begöndörítettem a hajam, és hagytam, hogy a vállamra lógjon, majd felvittem egy világoskék sminket, és már készen is voltam. Felkaptam a táskám, és lementem a konyhába.

- Jó reggelt, Liz!

- Jó reggelt, Kincsem! Nagyon csini vagy! Mi ez a feltűnően nagy boldogság?- kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.

- Két hónap után végre kész voltam, és újra megtörtént!

- Jaj, de jó, Kincsem! Úgy örülök nektek!- megöleltük egymást.

- Van valami reggeli?

- Igen, pirítós. Kérsz?

- Igen, kérek!- közben Harry is lejött. Köszönt Liznek, és együtt reggeliztünk pirítóst. Mikor végeztünk elköszöntünk Liztől, és elindultunk a suliba kocsival.

Sziasztok!

Remélem tetszett nektek ez a rész is! Tudom, hogy nem lett túl hosszú, és azt is, hogy most nem volt benne részletezve az a rész, de most nem volt olyan hangulatom! De azért remélem, hogy így is tetszett!

Köszönöm szépen a 3,8K+ megtekintést, és a 320 körüli voteot, és a 45+ kommentet. Imádlak titeket.

Puszi: KittiFehr 2016. 08. 14. vasárnap 20:58