Forever (Harry Styles)- befejezett

2. Az árvaházban

Nagyon szomorú vagyok. Már megint. Vagy úgy is mondhatjuk hogy még mindig. Ismét anyuékra gondolok, akik kitettek. Ennyire szerettek ők engem. Sűrűn gondolkodom ezen. De amikor szomorú vagyok bejön hozzám az én barátom, Mike. Nagyon szeretek vele lenni, mert mindig megvigasztal. De barátságnál nem érzek nála többet.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Egyik nap azonban bejött az árvaház igazgatója (David), akivel nagyon jóban vagyok. Azt mondta menjek az irodájába, mert van egy család, aki szeretne velem beszélni.
Nagyon izgatott lettem erre a hírre, hiszen rögtön az jutott eszembe, hogy lehet, hogy örökbe akarnak fogadni.
Elindultam az iroda felé. Bekopogtam, majd illedelmesen köszöntem. Egy házaspár ült Daviddal az irodában. Mikor megláttam rögtön elmosolyodtak.
- Szia Audrey. Én Aliz vagyok. Szólíts nyugodtan Liznek. Már nagyon sokat hallottunk rólad.
- Szia. Én pedig Liz férje vagyok, Adam. Tegezz csak nyugodtan.
- Akkot sziasztok. Elmondaná végre nekem valaki, hogy miért hívtatok ide?
David rám nézett majd bólintott. - Hát persze. Audrey, azért hívtunk ide téged, hogy elmondjuk, hogy ez a család örökbe szeretne téged fogadni.
Meg sem tudtam szólalni a döbbenettől.
- Tényleg?- csak ennyit tudtam kinyögni.

Remélem tetszett. Ha tetszett ne felejtsetek magatok után nyomot hagyni. Puszi: Kitti