Forever (Harry Styles)- befejezett

41.

Audrey szemszöge

Kimerült voltam, és fáradt. Összetörtem. Ami az elmúlt napokban velem történt azon már nem tudok változtatni. Nem az én hibám volt, de nem is Harryé. Ez csak is Luke hibája volt. Astont sem hibáztatom, hiszen Luke megfenyegette, hogy bántani fogja a családját, ha nem engedelmeskedik neki. Nagyon fájt ez az egész. Lehettünk volna Luke-al jó barátok. De ő nem ezt a megoldást választotta. Sosem fogom elfelejteni, amit velem tett. Nem tudom, hogy mikor gyógyulok ki ebből az egészből, de még mennem kell ellene vallani a bíróságra. Ami még tovább húzza a gyógyulásomat. Miért pont velem történt ez? Miért? És miért kell ezt csinálniuk az embereknek egymással? Miért? Miért ilyen kegyetlen az emberekkel ez a világ? Miért akarja az univerzum, hogy összetörjek? Miért akarnak nekem rosszat? Ezer, meg ezer ilyen kérdés villant fel az agyamban. Csak azt nem értem, hogy mi miért történik velem. Hogy miért kellett ennek pont velem megtörténnie? Ezt sem értem. Igazából már semmit sem értek. Amikor Luke azt mondta, hogy oké akkor legyünk csak barátok, akkor azt nem gondolta komolyan. Akkor csak mondott nekem valamit, és fejben már biztosan szervezte az elrablásomat. De, hogy miért volt ez neki jó, azt nem tudom. Most egy jó ideig börtönben fog csücsülni. Ez kellett neki? Hát biztos. Folyamatosan ez jár a fejemben. Nem tudom kiverni a fejemből. Harry zökkentett ki a nagy gondolkodásomból.

- Audrey! Hahó!- meglengette a szemem előtt a kezeit, mire végre észhez tértem, és rá figyeltem.- Min gondolkodsz ennyire? Még mindig az jár a fejedben, Audrey?

- Igen, Harry! Nem tudom kiverni ezt az egész történteket a fejemből. Egyszerűen nem megy.- észrevettem, hogy arcomon lefolyik pár könnycsepp, amit Harry rögtön letöröl kezével.

- Figyelj, Audrey! Most egy nagyon nehéz időszakon mentél keresztül, de muszáj lesz rajta túllépned. Azt mondták a rendőrök, hogy fel kéne keresned egy pszichológust.

- Oké. Egyetértek. Arra lesz szükségem, hogy el tudjam felejteni ezt az egészet. Annyira szeretlek, Harry! Annyira hiányoztál!

- Tudom. Te is nagyon hiányoztál nekem Baba! Én is nagyon szeretlek! Remélem, hogy tudod.

- Persze, hogy tudom.- ölelő karjaiba katapultáltam magam, és így ültünk egy darabig.

- Na, de most enned kell valamit. A kedvemért.

- Oké. Menjünk.

Lementünk a konyhába, ahol megtaláltuk Lizt. Sütött nekünk tojást, és virslit. Megettük az egészet, majd Harryvel felmentünk a szobámba.

*2 hónappal később*

Azóta a nap óta sok minden történt velem. Voltam pszichológusnál, aki kigyógyított ebből az egészből. Néha még mindig eszembe jut, de már nem olyan sűrűn. Már nem úgy gondolok rá vissza, mint az életem legrosszabb napjai, hanem úgy, mint az életem egy része. A múltat már nem tudom megváltoztatni, A múlt elmúlt. A jelenben próbálok élni, ami mostanában már sikerül is nekem. Egy hét múlva lesz a ballagás. Harry el fog ballagni, és utána egy kis pékségben szeretne dolgozni, de majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Harryvel azóta csak jobb lett a kapcsolatunk. Nagyon sok időt töltünk együtt, hétvégénként mindig elmegyünk valahova. Lassan telnek a napok. Mindegyik nap egyre többet készülünk a ballagásra. Vennem kell egy csokrot majd Harrynek. Lementem a konyhába, ahol megtaláltam Lizt.

- Liz! Kérhetek egy szívességet!

- Persze, Kincsem! Bármit!

- Szóval lenne egy olyan kérésem, hogy kérhetnék kölcsön pénzt? Mert szeretnék majd Harry ballagására egy csokrot venni, plusz szeretnék valami ajándékot még neki mellé.

- Persze. De nem kölcsön, hanem csak úgy!

- De nem, Liz! Én vissza szeretném adni!

- Hidd el Audrey, hogy nem kell visszaadnod! Mi vagyunk a nevelőid, tehát ennyit amúgy is megérdemelsz.

- Akkor köszönöm szépen, Liz! Annyira szeretlek!- odamentem és megöleltem, amit ő gyorsan viszonzott.

Sziasztok!

Itt is van az új rész! Köszönöm szépen nektek, hogy ennyien jelzitek, hogy tetszik nektek ez a történet, de örülnék neki, ha többen jeleznétek kommentben, hogy mit szerettek ebben a blogban, vagy, hogy mit nem. Vagy építő jellegű kritikákat is elfogadnék. Kérlek titeket, hogy minél többet jelezzetek nekem. Remélem, hogy tetszik nektek ez a rész!

Puszi: KittiFehr
2016. 08. 12. péntek