Forever (Harry Styles)- befejezett

30.

Valamit írnom kellene erre a papírlapra! De mit írjak rá? Van rá kb. kettő percem. Az nem valami sok. Döntöttem, majd írtam.

- Akkor gyerekek, most mindenki adja be a papírját! Kérlek, Audrey, szaladj körbe, és szedd össze a papírlapokat.- gyorsan felpattantam és összeszedtem, majd odaadtam a tanárúrnak.- Köszönöm, Audrey!- rám mosolygott, majd folytatta.- Akkor gyerekek most felolvasom a kártyákat, majd miután elmondom, hogy mi van ráírva a tulajdonosa álljon fel, és egy-két mondatban mondja el, hogy miért. Akkor az első papírlap, ami a kezemben van, azon az áll, hogy Orvos szeretnék lenni, mert szeretnék az embereket segíteni.- Tina állt fel.

- Tanár Úr, én azért szeretnék orvos lenni, mert ugye, amit írtam, hogy segíteni szeretnék az embereknek. Nagyon boldoggá tenne engem, ha látnám, hogy én segítettem egy emberen, de ha esetleg egy alkalommal elveszíteném, nagyon nagy letargiába esnék.

- Rendben, Tina. Köszönjük. A következő papírlapon az áll, hogy szeretnék egy boldog családot, gyerekekkel. Akik szeretnek, és boldogok velem és párommal. Illetve minél több időt tölteni velük, és kimutatni nekik, hogy mennyire szeretjük őket.- ezt én írtam, tehát én álltam fel. A tanár úr rögtön el is mosolyodott.

- Ezt azért szeretném ennyire, mert mindennél boldogabb lennék, ha az általam szült gyerekeket tarthatnám a kezeimben, úgy, hogy közben látnám bennük az én és párom vonásait. És azért is, mert az hatalmas jelképe lenne a szerelmünknek.- ezen mindenki hú-zott egyet, és boldogan mosolyogtak rám. Nagyon aranyosnak tartották ezt az ötletet, mert páran be is kiabálták, hogy olyan aranyos gondolat, meg hogy remélem bekövetkezik, és boldog leszel. Ezeknek a hozzászólásoknak nagyon örültem. Olyan osztályom van, akik nagyon kitartanak egymás mellett, és ha valami van segítenek egymásnak. Ez nagyon tetszik az osztályomban.

A tanár úr felolvasta az összeset. Voltak köztük olyanok, hogy ügyvéd, vagy mérnök akarok lenni. De olyan is volt benne, hogy szeretnék minden nap egy egy éjszakást, amire a tanár úr megcsóválta a fejét, és mosolyogva kérdezte meg, hogy miért is. Erre a felelet nem volt más, mint az, hogy akkor úgy érezné, hogy teljes az élete. Ezen mindenki hatalmasat röhögött.

Az első órának vége volt, tehát mindenki ki ment, de mielőtt kimentem volna odajött hozzám a tanár úr, és azt mondta:

- Audrey, nagyon gratulálok! És nagyon szurkolok neked, hogy összejöjjön az álmod, és tudom, hogy közben Harryre gondoltál. Nagyon kedves fiú, használd ki, hogy vele vagy. És remélem tudod, hogyha bármi problémád akad, akkor engem nyugodtan megkereshetsz. Nyugodtan...

- Köszönöm Tanár úr! Tényleg...

- Nagyon szívesen, de tényleg komolyan mondtam, amit mondtam.- mosolyogva bólintottam, majd kimentem a teremből. Megkerestem Harryt, majd nyomtam a szájára egy puszit.

- Szia, Harry!

- Na, mivan, már nem is vagyok Göndörke?

- A suliban nem.- erre durcás képet vágott, amin nevetnem kellett.- Bocsi, de majd otthon kielégítelek.- suttogtam a fülébe, amibe láttam hogy beleborzongott, és szerintem egy kicsit fel is izgattam.

- Most tudnod kell, hogy szerintem a lenti dolgokat felizgattad és most áll.- Elég mérges fejet vágott, amin én felkuncogtam.

Sziasztok!

Ne haragudjatok, elég rövid rész lett, de most csak ennyi telt tőlem. De azért remélem, hogy tetszik nektek ez a rész is tartalmilag. Köszönöm szépen a sok nézettséget, voteot, kommentet. Imádlak titeket! Boldoggá teszitek a napjaimat! Remélhetőleg holnap már egy hosszabb résszel érkezem.

Puszi: KittiFehr