Forever (Harry Styles)- befejezett

10.

Harry körbevezetett az iskolában, majd elindultunk az udvar felé. Mikor odaértünk az ajtóhoz, így szólt:
- Figyelj, Audrey! Most bemutatlak a haverjaimnak. Kérlek légy kedves hozzájuk.
- Oké. De mi van akkor, ha nem fognak kedvelni engem?- kérdeztem Harrytől. Abban a pillanatban rám mosolygott.
- Ne gondolj ilyenekre baby. Imádni fognak.- ezek a szavak bizalommal és melegséggel töltöttek el. Istenem, hogy lehet ennyire cuki?
Miután látta, hogy már van egy kis önbizalmam elindultunk. Egy pad felé vettük az irányt, ahol négy fiú ült. Mikor odaértünk Harry lepacsizott a fiúkkal.
- Fiúk, ő itt Audrey. Az új tesóm. Audrey! Bemutatom neked a fiúkat. A szöszi, Niall; a barna szemű, Liam; a zöld szemű, Louis; és hát a fekete hajú srác, Zayn.
- Sziasztok!- köszöntem elég halkan.
Mindegyikőjük felállt majd csoportos ölelésbe vontak. Amin egy kicsit meglepődtem, de aztán úgy voltam vele, hogyha már ezt csinálják, akkor benne vagyok. Így hát visszaöleltem.
Leültünk a padra, és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon sok minden szóba került. De akkor felmerült egy kérdés, ami nem érintett engem jól. Niall tette fel a kérdést.
- Audrey! És hogy kerültél Harryékhez? Mi történt előtte?
Erre nagyon meglepődtem. Még csak most ismertem meg őket, és máris a múltamról kérdez.
Viszont úgy döntöttem, hogy elmondom neki, hogy mi történt. - Figyeljetek, fiúk. Úgy döntöttem elmondom nektek, hogy mi történt velem. Még Harrynek sem mondtam el. De akkor most megtudjátok mindannyian.- a fiúk csendben figyeltek, de látszott a szemükben, hogy érdekli őket a történet. - Tehát. Amikor kicsi voltam, akkor történt. Anyámék nagyon egyet értettek mindenben. Viszont az egyik nap elkezdtem veszekedni. Egyre többet veszekedtek, majd egyik nap odáig fajult a dolog, hogy mindenért engem hibáztattak. Semmi sem volt jó nekik, amit én csináltam. Szín ötös voltam minden tantárgyból, de nekik még ez sem volt elég. Nem voltak velem megelégedve, pedig mindent megcsináltam, amire megkértek. Mindent megtettem, mégsem voltam nekik elég jó. Így hát elhatároztam, hogy eljövök otthonról. Már nem bírtam tovább. Úgy éreztem, hogy elegem van már belőlük. És egyik este, amikor még nagyban veszekedtek, elszöktem otthonról. Nem volt hova mennem. Így hát az utcán aludtam. Viszont másnap délelőtt megtalált engem egy férfi. Kiderült, hogy ő egy árvahát igazgatója. Elvitt az árvaházba, és ott éltem 16 éves koromig. Vagyis mostanáig.- mikor befejeztem a monológomat, láttam, hogy a fiúk tátott szájjal néznek rám.

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész. Elég hosszú lett szerintem. Úgyhogy remélem meg lesztek vele elégedve.
Említettem már, hogy imádlak titeket? Több, mint 300 nézettség. Nem tudjátok mekkora boldogságot jelent ez nekem! Felvirágozzátok a napjaimat. ❤ Köszönöm szépen a kitartásotokat!
Puszi: KittiFehr