Forever (Harry Styles)- befejezett

14.

- Figyelj Harry! Ma iskola után ezt meg kéne beszélnünk! Tudod a tegnapi miatt is! Meg amúgy is!- vettem egy nagy levegőt, majd folytattam.- Viszont most mennünk kéne, mert különben nem fogunk beérni a suliba!

- Jó. Figyelj, Audrey! Tényleg bocsi, amiért tegnap csak úgy ott hagytalak! Hallottam, hogy sírtál. Bocsáss meg nekem.- próbáltam a szavába vágni, de ajkait az enyémekre tapasztotta, így nem ment.- Nagyon szeretlek Audrey! Nem bírnám ki nélküled két éven keresztül. Szükségem van rád. De nem tehetünk semmit. Ha most nem lennél a testvérem, már régen megkérdeztem volna valamit. De így, hogy a tesóm vagy, így nem lehet.

- Mit kérdeztél volna, Harry?

- Mindegy.

Inkább ráhagytam. Ha akarja majd elmondja. Ezután nagy nehezen elkészült, és elindultunk a suliba.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az utolsó óra után megkerestem Harryt. Nagyon unalmasan és lassan telt el az egész nap. Unalmas órák, unalmas szünetek.

Meg is találtam Harryt, de amit láttam, az nagyon nem tetszett. Harry éppen egy lányt ölelt magához, és megpuszilta az arcát legalább ötször. De lehet, hogy túlzok. A lány olyan szorosan ölelte, hogy konkrétan Harryt szinte megfojtotta. Legördült az arcomról egy könnycsepp. Berohantam a lány WC-be, és elkezdtem olyan hangosan zokogni, hogy szinte már megfulladtam a saját könnyemben. Abban a pillanatban belépett Abbi.

- Istenem, Audrey! Veled meg mi történt?

- Figyelj Abbi. Valamit el kell neked mondanom.- vettem egy nagy levegőt, majd elkezdtem neki mondani, amit szerettem volna.- Szóval tudod engem Harryék örökbe fogadtak egy árvaházból. Beleszerettem Harrybe, és ő is belém. Tegnap este is azt mondta, hogy szeret. De ezt nem tehetjük, hiszen papíron, most 18 éves koromig testvérek leszünk. Viszont ma órák után meg akartam keresni Harryt, hogy együtt menjünk haza, mert minden nap ő visz haza. De amikor megtaláltam oda akartam menni hozzá, de ő egy másik lányt ölelgetett és puszilgatott. Akkor mégsem szeret engem?- amikor befejeztem monológomat ismét kitört belőlem a zokogás.

- Figyelj! Ha Harry tényleg szeret meg fogja tudni magyarázni, hogy miért ölelgette azt a lányt.

- Köszönöm Abbi! Te vagy a legjobb!

Megöleltük egymást, majd kimentünk a folyosóra. Kisétáltunk az első ajtón, amikor megpillantottam őt.

- Hol voltál? Már mindenhol kerestelek!- szólt oda aggodalmasan Harry. Jaj, mintha a többi lány után még megismerne engem. Ráadásul még eljátssza, hogy aggódik értem, persze mert én meg hülye vagyok. Igaz?

Sziasztok!

Remélem tetszett nektek ez a rész is! Tudom, hogy sokat késtem vele, de nagyon sokat kellett tanulnom, és elvette az energiámat. Köszönöm azoknak, akik kitartanak mellettem, és köszönöm a voteolóknak, kommentelőknek! Tudom, nem lett valami hosszú ez a rész, de most ennyire telt tőlem. Próbálok sietni a kövi résszel! Bocsi, ha késnék!

Puszi: KittiFehr