A ballagásnak végre vége lett, tehát odamentem anyuékhoz egy kicsit. Megöleltem aput, anyut, majd odamentem Audreyhoz. Rögtön szoros ölelésébe vont, amit gyorsan viszonoztam. Megpusziltam a feje tetejét, mire felnézett rám. Váltottunk egymás között pár csókot, majd még egyszer megöleltük egymást.
- Figyeljetek, fel kellene mennünk a termünkbe!
- Oké, menjünk!- mondta mindenki helyett Audrey. Elindultunk a termünkbe fel, hogy még a tanár elmondja nekünk a búcsúbeszédét, és azt, hogy mit kíván nekünk későbbre. Beszélgettünk arról már, hogy ki mit szeretne csinálni a ballagás után. Illetve sokan mennek tovább tanulni főiskolákba. Az osztály nagy része. De én nem akartam, mivel egy pékségben szeretnék dolgozni. Nem szeretnék főiskolába menni. Jó ez így nekem, ahogy most van. Nem kell főiskola mellé. Felértünk a termünkbe, majd bementünk.
Audrey szemszöge:
- Megkérném a szülőket, hozzátartozókat, hogy fáradjanak ki a teremből egy kicsit, mivel szeretnék még pár dolgot mondani a ballagó osztályomnak.- mondta az offő, majd mi kimentünk a teremből, hogy elmondhassa mondandóját. Kb. 20 percet vártunk kint a terem előtt, mire kinyílt a terem ajtaja, és végre bemehettünk. Harry még beszélgetett egy kicsit a volt osztálytársaival, majd hazaindultunk. Az úton elmesélte, hogy az offő sok szerencsét kívánt a további életükhöz, és, hogy azt kívánta, hogy mindenki legyen boldog, és érje el, amit szeretne. Végül is ezeket szokták mondani egy ballagáson, vagy utána. Mikor hazaértünk, kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba. A ballagás alkalmából Liz különleges ebéddel fog készülni, tehát majd ebédelni együtt fogunk, hogy megünnepeljük Harry ballagását. De addig is mi ketten felmentünk először az ő szobájába, mivel át szeretett volna öltözni az öltönyből. Majd miután átöltözött, átmentünk a szobámba, és leültünk az ágyra beszélgetni.
- Harry! Szeretnék neked valamit átadni!
- Audrey! Mit?
- Majd mindjárt megtudod!- odamentem a szekrényemhez, és kivettem belőle a díszszatyrot. Abban voltak az ajándékai, amiben nagyon reménykedtem, hogy tetszeni fognak majd neki. Remélem.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Átadtam neki, és láttam a szemében, hogy nagyon örül neki.
- Ezt a kis ajándékot, amit benne találsz a ballagásod alkalmából kapod. Remélem, tetszeni fog!
- Audrey! De hiszen nem kellett volna!
- De kellett volna! Megérdemled!
- Köszönöm szépen, Audrey!
- Nagyon szívesen! De nézd már meg, hogy mi van benne, mert már izgulok, hogy tetszeni fog-e vagy sem!
- Jó kinyitom! De biztosan tetszeni fog!- végre megnézte, hogy mi van benne. Először a pólót vette ki, ami nagyon tetszett neki. Rögtön meg is csókolt, és megköszönte. Majd a kezébe került a nyaklánc, amibe az volt gravírozva, hogy Audrey+ Harry. Mikor meglátta felcsillant a szeme, és az ölébe húzott.
- Egyszerűen imádlak, Audrey! Ez nagyon szép, és köszönöm.- válaszul csak megcsókoltam, amit ő rögtön viszonzott. Átkaroltam nyakát, és a hajába túrtam. Csak belemorgott csókunkba, ami belőlem egy mosolyt váltott ki. Majd végül elváltunk, és kivette a csomag utolsó tartalmát, ami egy bonbon volt.
- Ez a kedvenc bonbon-om. Köszönöm szépen! Annyira aranyos vagy, hogy ennyi mindent vettél nekem. Köszönöm.
- Nagyon szívesen! Megérdemled.- ezután már csak beszélgettünk vagy 2 órát, majd lementünk ebédelni, amikor Liz szólt.
Harry szemszöge:
Annyira boldog vagyok. Hogy vehetett ilyen sok mindent? De hiszen ez rengeteg pénzbe kerülhetett. Olyan aranyos, hogy ennyi pénzt költött rám! De tényleg, pedig egyáltalán nem kellett volna semmit sem vennie!
Sziasztok!
Megérkeztem ma is egy résszel. Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész is, és, hogy bár nem olyan hosszú, azért meg vagytok vele elégedve! Köszönöm szépen, azoknak, akik követik a részeket, és olvassák őket. Köszönöm nektek! Imádlak titeket!
