Kb. fél órám van elkészülni, úgyhogy sietnem kell. Zuhanyoznom már nem kell, mert azt még az előtt elintéztem, hogy elmentünk a virágboltba. Tehát az megoldva. A ruhám már ki volt készítve, tehát azzal sem kellett bajlódnom. Egy sötétebb barack színű ruhát vettem fel.
A ruhám:
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Ahhoz, hogy teljesen készen legyek még a hajamat, és a sminkemet kell megcsinálnom. A hajamat egyszerűen megoldottam. Az egyik oldalát befontam, a másik oldalát pedig szabadon hagytam a vállamra lógni.
A hajam:
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Még a sminkem van hátra. Természetesen alapozással kezdtem, majd egy kis korrektort is felvittem bizonyos helyekre. Egy kis púderrel fixáltam. Kihúztam a szemöldökömet sötétbarnára, majd jöhetett a szemhéjam. A szemhéjamra egy fekete, csillogós szemhéjpúdert vittem fel, majd húztam egy tusvonalat a felső szempillasor fölé, és egy szempillaspirállal lezártam. Ezután a számra vittem fel egy halványabb szájfényt, és már készen is voltam.
A szemem:
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Felvettem a ruhához legjobban illő magassarkúmat, majd felkaptam egy szettemhez illő táskát, és lementem a nappaliba. Ott nem találtam senkit, így a konyha felé indultam.
- Sziasztok!- köszöntem Liznek és Adamnak.
- Szia, Audrey!- köszönt Adam.- Gyönyörű vagy!- egy kissé elpirultam.
- Köszönöm, Adam!
- Tényleg nagyon csinos vagy, Audrey! Mehetünk?
- Köszönöm, Liz! Igen, mehetünk.- felkaptuk a csokrokat, majd elindultunk kifelé a kocsihoz. A csokrokat beraktuk a hátsó ülésre mellém, majd beszálltunk, és már indultunk is. Az úton nem nagyon beszélgettünk, mivel már mindannyian izgultunk, hogy milyen lesz a ballagás. Szerintem Liz, és én is fogunk sírni, hiszen azért mégiscsak el fog ballagni. De hát ennek is el kellett jönnie egyszer. A gondolataimból Adam zökkentett ki.
- Hahó, Audrey!- lengette meg a kezét a szemem előtt.- Itt vagyunk. Ki kellene szállnunk a kocsiból!- Liz jót kuncogott azon, hogy hogy elgondolkodtam, és, hogy nekik kellett szólniuk, hogy ideértünk. De hát jól van... Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk befelé a suliba.
- Audrey! Fel kellene vinni egy csokrot Harrynek, hogy tudjon mivel vonulni!- figyelmeztetett engem Liz.- Szerintem a te csokrodat vidd fel neki!
- Oké. Mindjárt jövök.- m- ondtam, majd elindultam a lépcsőn felfelé a termükhöz. Mikor odaértem beléptem. Harry amint meglátott rögtön hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Az a bizonyos gödröcskés mosoly. Amit annyira imádok. Bár egy ideje már együtt vagyunk Harryvel, de attól ha meglátom ezt a mosolyt, még mindig bizseregni kezd az egész testem, és görcsbe rándul a gyomrom. Pedig már nem most kezdtünk el járni. És még mindig ezt érzem.....Hát,na. De az a mosolya egyszerűen valami csodálatos. Olyan jó úgy látni, hogy mosolyog, hogy boldog, hogy örül nekem....Én meg neki örülök. Az érzés kölcsönös.
- Szia, Harry! Felhoztam a vonulós csokrodat. Ezt csináltattam én neked!
- Szia, Audrey! Köszönöm. Nagyon szép. Nagyon tetszik. Eltaláltad a színt.
- Tudom, hogy ez a kedvenc színed! Úgyhogy jó hogy ilyet csináltatok!
- Olyan aranyos vagy! Köszönöm!- elpirultam, de rögtön felemelte a fejemet az államnál fogva, és csókot hintett ajkamra. Gyorsan visszacsókoltam.
- Fiatalok! Ezt ne itt! Menjetek szobára!- na vajon ki is szólalhatott volna meg más? Ki más mondhatta volna, mint Niall?
- Fogd be Niall! Csak irigykedsz!- azzal újra szenvedélyes csókot hintettem Harry ajkára.
- Fújjjjjjj.......- Niall folytatta tovább, de ezen a fiúk, és mi is Niallel együtt nevetésben törtünk ki.
- Olyan hülye vagy, Niall!- mondtuk Harryvel szinte egyszerre. Ezen újra mindenki nevetésben tört ki.
Sziasztok!
Megérkeztem hát végre a résszel. Remélem, hogy tetszik! Újraírtam, mert ahogyan tegnap kiírtam a wattpad úgy döntött, hogy el akarja távolítani ezt a részt, de én a mai nap folyamán újraírtam. Úgyhogy most már olvashatjátok. Köszönöm szépen nektek az immár 4,2K+ megtekintést. Imádlak titeket. Mondtam már? Lehet, hogy már milliószor megemlítettem, de nem baj, még sokszor meg is fogom. Tényleg nagyon imádlak titeket! Köszönöm szépen, hogy velem vagytok, és, hogy olvassátok. Nagyon sokat jelent ez nekem. Tényleg! Na, nem tartalak fel titeket tovább!
