Forever (Harry Styles)- befejezett

40.

Harry szemszöge

Elindultunk az erdő felé. Annyira izgultam. Nagyon reménykedtem benne, hogy megtaláljuk Audreyt, mert ha nem lesz ott én meghalok. Nagyon remélem, hogy ott lesz. Bennem él a remény. Elindultunk az autóval a rendőrökkel a nyomunkban. Lassan kiértünk végre a városból, majd befordultam azon az utcán, ahol Aston írta meg az üzenetben. A rendőrökkel meg is találtuk a kis faházat, és ahogyan Aston megígérte, nyitva is hagyta a kaput. Két rendőrrel a nyomomban besétáltunk, és a nappaliban rögtön meg is találtuk Lukeot, és Astont. Luke arca nagyon meglepett volt, de Aston arcán ez ugye nem tükröződött, mivel tudott az egészről. Sőt, szinte ő szervezte meg.

- Szia, Luke!- szólaltam fel hirtelen.- Mivan tán meglepődtél? Gondolom felmerült benned a kérdés, hogy hogyan kerültünk ide. Hát, akkor most elmagyarázom. Jó embereket választottál, mivel Aston segített idejuttatni minket.- Luke hirtelen Astonra nézett, és látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg.

- Aston, te áruló! Hogy képzelted ezt te barom? De ezt te még úgyis megbánod! Vagyis hogy nem is te fogod megbánni, hanem a családod!

- És azt, hogy fogja elintézni, ha szabad kérdeznem?- szólalt fel a rendőr. - Ezzel még jó magaviselettel is csak életfogytiglant kaphat.

- Ne jöjjön közelebb!- Lukenak eléggé kétségbeesett volt a hangja.

- Különben mi lesz uram? Az, hogy lelő a képzeletbeli fegyverével?- gúnyolódott a rendőr.- Hát persze, hogy nem. Tegye fel a kezét, és térdeljen le, különben használni fogom a fegyveremet!

Luke tette amit a rendőr kért. Felrakta a kezét, majd letérdelt. A rendőr megbilincselte, majd Aston felkísért minket Audreyhoz.

- Audrey!- rohantam felé rögtön.- Annyira hiányoztál!

- Harry!- rögtön folyni kezdtek a szeméből a könnyek.- Te is hiányoztál nekem! Nem is tudod, hogy mennyire! Annyira szeretlek!

- Mit művelt veled ez a mocskos kis.....?

- Elég sok mindent! Annyira rossz volt! Bántott, és meg is vert!- megfordult, és megmutatta a hátsóját, ami lilás kékes színben pompázott, és véraláfutásos is volt.

- Audrey! Nyugodj meg, elintézem, hogy ne szabaduljon ki egyhamar!- csak bólintott, és rögtön az ölembe katapultálta magát, és csak zokogott. Így mentünk ki a házból is! Nem engedte meg, hogy felvegyem az ölembe, mert még meg akarta köszönni Astonnak.

- Aston!- szólította meg.- Annyira köszönöm, hogy megmentettél! Ez a te érdemed! Ha most Luke mellé álltál volna, még mindig itt lennék, és ki tudja, hogy mit tenne velem!- majd megölelte. Aston nagyon meglepődött, de végül visszaölelt.

- Kérlek, Audrey! Bocsáss meg nekem mindazért, amit veled akartam tenni a suliban, és azért, amit veled tettem. Már nagyon megbántam, és remélem, hogy megbocsájtasz, és lehetünk még barátok!

- Igen, Aston! Megbocsájtok! Köszönöm,hogy megmentettél.- még egyszer megölelte, majd kimentünk és beszálltunk az autómba. Anya is hosszú ideig ölelgette. Nagyon aggódott érte. Nagyon féltette. Félt, hogy valami történt vele. De végre megtaláltuk. Annyira örülünk neki, hogy meglett.

Audrey szemszöge

Annyira örültem neki, hogy megtalált. Nem bírtam volna több fájdalmat, és megaláztatást elviselni. Így is nagyon ki vagyok az egész miatt! Fájt is amit művelt velem, és úgy érzem, hogy a lelkem összetört. Hogyan fogok én ebből kigyógyulni? Soha nem fogom tudni ezt az egészet elfelejteni, és szerintem egy ideig Harryvel se leszek képes lefeküdni, mert rögtön az fog eszembe jutni. Annyira nagyon rossz volt. Egyszerűen mindig az jut az eszembe. Folyamatosan bevillan a szemeim elé az a kép, amikor megerőszakolt, amikor megvert, amikor felvette, és elküldte Harrynek, hogy megerőszakolt. Na az esett a legrosszabbul.

Sziasztok!

Itt is van az új rész! Ma ez már a második. Köszönöm szépen a sok nézettséget, azt, hogy ennyien voteoltok, és a kedves kommenteket is! Boldoggá tesztek engem ezekkel! Lassan elérjük az ötven kommentet, ami nekem nagyon sokat jelent!

Ja, és legfőképpen meg szeretném köszönni NikolettaStoran-nak, aki folyamatosan kommentel! És ráadásul mindig olyan kommenteket küld nekem, amivel mindig feldob. Tehát mégegyszer nagyon szépen köszönöm neked. Tényleg.

Puszi: KittiFehr