Forever (Harry Styles)- befejezett

21.

...........Másnap reggel arra ébredtem fel, hogy valaki puszilgatja az arcomat. Lassan kinyitottam a szemeimet, és Harryt pillantottam meg.

- Harry, mit beszéltünk meg?

- Neked is jó reggelt!- mondta még mindig ezer wattos mosollyal.- Hogy tudsz te ilyen morcosan kelni?

- Figyelj, Harry! Én is szeretném, de nem lehet! Amíg 18 nem leszek, nem lehet! Megkönnyítenéd a dolgomat, ha reggelente nem járkálnál be a szobámba, és nem puszilgatnál össze-vissza!- a hangom szigorú volt, mégis nagyon-nagyon szomorú.

Azon gondolkodtam, hogy hogy lehetek én ilyen szívtelen vele, plusz azon, hogy miért oktatom ki mindig. Jó, tényleg nem akarom, hogy valami baj legyek belőle, de nekem nagyon tetszik Harry! Egyszerűen bele vagyok zúgva. Nem tudok mit tenni! Hogy is tudnék bármit is tenni? Hiszen még csak 17 leszek! Még egy évet ki kell bírnom Harry nélkül! Addig meg lehet, hogy lesz barátnője, és engem örökre el fog felejteni! És én akkor nagyon féltékeny leszek, és nagyon szomorú!

- Ne haragudj, Audrey!- akkor láttam, hogy potyognak a könnyei.- Kérlek, bocsáss meg! Nem bírom ki nélküled, főleg még egy éven keresztül! Nem fogom kibírni, nem érted? Főleg akkor, ha még azt sem engeded, hogy megpusziljalak.

- Figyelj rám, Harry!- belenézett a gyönyörű, mégis nagyon bánatos zöld szemével az enyémekbe.- Megengedem, hogy megpuszilj, és megölelj. De kérlek ne járkálj be reggel a szobámba! Kérlek!- már én is sírtam.

- Rendben.- hangja csalódott volt, de hallottam benne egy kis reményt.- Köszönöm. - azzal otthagyott. Kitört belőlem a zokogás. De össze kellett szednem magamat, hiszen még van egy órám arra, hogy elkészüljek. Belenéztem a tükörbe, és akkor borzadtam el igazán, amit az arcomon láttam? Az nem volt semmi. Olyan szintem vörös volt a szemem alja, hogy azt hittem, hogy azt sehogyan sem lehet eltüntetni. De segített az alapozó, és a korrektor. Aztán felvittem egy kis zöld szemhéjpúdert, és egy kis szempillaspirált. Majd begöndörítettem a hajamat, és hagytam hogy lógjon a vállamon. Nagyon tetszett az új hajam. Aztán felvettem az új farmeromat, egy pólót, és az új topánkámat. Már egész jól festettem. Ránéztem az órámra, ami 7:10-et mutatott. "Pont jó vagyok"-gondoltam. Hiszen az iskola 15 percre van ide, és mire odaérünk még marad időnk beszélgetni a srácokkal. Leszaladtam gyorsan a konyhába, és ott megpillantottam Harryt. A karjaiba vetettem magam, és azt suttogtam a fülébe, hogy:

- Bocsáss meg nekem Harry a reggeli dolog miatt! Remélem el tudjuk felejteni!

- Persze baba! Szeretlek!

- Én is Harry, de tudod....!

- Tudom.-mondta gyerekesen, mint akinek legalább már ezerszer elmondtak valamit. De ez igaz is, mert már legalább annyiszor elmondtam neki!

.......................................................................................................................................

Odaértünk az iskolához. Az úton nem sok mindenről beszélgettünk. Viszont mielőtt kiszálltunk a kocsiból, Harry megállított:

- Figyelj, Audrey! Ha Austin csak egy ujjal is hozzád ér, mond meg neki, hogy kiherélem! Világos?

Egy hatalmasat nyeltem Austin emlegetésére, és bólintottam. Majd kiszálltunk a kocsiból, bementünk a suliba, és megkerestük a srácokat. Beszélgettünk még velük tíz percet, aztán a termünkhöz mentünk.

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon régen nem volt rész, de egyszerűen egyáltalán nincsen rá időm! Nem ígérem, hogy mikor hozom a következőt, de igyekszem! Ígérem, hogy nyári szünetben több lesz!

Puszi: KittiFehr