Forever (Harry Styles)- befejezett

35.

Audrey szemszöge

Minden elsötétült, de attól függetlenül még hallottam pár dolgot....Két nagyon ismerős hangot hallottam meg.....Mikor felébredtem, akkor egy autó csomagtartójában voltam....Összekötözve...Amikor megláttam, hogy hol vagyok, és leesett, hogy ez nem csak egy álom volt rögtön kitört belőlem a zokogás...

- Hallgass el, Audrey! Különben nagyon megbánod!-hallottam meg egy nagyon-nagyon ismerős hangot. De vajon ki lehet ez? Nem jöttem rá, hogy kik raboltak el, és, hogy miért. Nem esett le. Lassan elnyomott az álom..

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Arra ébredtem fel, hogy valaki kinyitja az autó csomagtartóját, és akkor megpillantottam az egyik elrablómat....Nem hittem a szememnek...Lehet csak álmodom, vagy csak káprázik a szemem, de Astont láttam magam előtt. Nagyon megijedtem. Hogy történhet ez velem? És miért pont Aston? Fogalmazzunk úgy, hogy eléggé perverz, plusz szerintem eléggé haragszik is rám, amiért nem engedtem neki, hogy bármit is tegyen velem. Kivett a csomagtartóból, majd becipelt egy házba. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, mert egy erdőben voltunk. Sétáltunk egy kicsit, majd odaértünk egy faházhoz. Amint közelebb értünk, fel tudtam fedezni. Az ablakain rácsok, így ott nem tudok majd kijutni. A ház körül áramos drótkerítés. Azon átjutni lehetetlen, kivéve ha valakinek van kulcsa. Istenem! Innen soha nem fogok kijutni. Bementünk a kapun, majd Aston bezárta.

- Csak azért, hogy nehogy megszökj.- ez az ember gondolatolvasó. Esküszöm. Vagy igazából már nem is tudom, hogy mi ő egyáltalán. Nem tudom. De tényleg. Felmentünk a ház lépcsőjén, majd kinyitotta az ajtón, és belökött rajta. A földön terültem el, olyan erőset taszított rajtam.

- Mi...Mit akarsz tőlem?- nagyon féltem. Nem tudtam, hogy mit akar tenni velem, ráadásul a másik elrablómat még nem is láttam.

- Mindent a maga idejében meg fogsz tudni kedveském. De mielőtt bárhova is vinnélek először bemutatom neked a másik becses elrablódat. Tudom, hogy már nagyon kíváncsi vagy rá, hogy ki is az valójában.- Ez tényleg gondolatolvasó. Bejött a szobába egy másik ember teljes feketében, még maszk is volt rajta, de akkor levette az álarcát, és Luke arcát véltem alatta felfedezni. Szaporán kezdtem venni a levegőt.

- Azt hitted, hogy komolyan gondoltam, hogy lemondok rólad?- hatalmasat nyeltem, majd bólintottam egy haloványat.- De kis szánalmas vagy. Azt hitted, hogy én Luke Hemmings, lemondok rólad? Haha....Nagyon vicces vagy. Mert akkor ezeket a gondolataidat felejts is el. És esküszöm, hogy meg fogom keseríteni a napjaidat. És ha tiltakozol se lesz jobb. Figyelmeztetlek.- Azzal nagy mosoly kíséretében elment egy másik helyiségbe.

- Akkor most kicsilány, szépen velem jössz. - felkapott az ölébe. Akartam tiltakozni, de befogta a számat.- Nem tiltakozunk. Így gyorsabban odaérünk, ahova kell.- Nagyon megijedtem határozottságán. - Ja, és tudd meg Audrey, hogy nem csak Luke akar rajtad bosszút állni, amiért visszautasítottad. Hanem én is. Úgyhogy készülj fel, mert kurva keserves napokra számíthatsz. - bevitt egy szobába, ahol egy ágy volt. Arra ledobott, majd kiment otthagyva engem a könnyeimmel. Az utolsó, amit hallottam az az ajtó záródása volt, majd lassan magával ragadott az álomvilág...

Sziasztok!

Itt vagyok ismét egy résszel! Remélem tetszik! Ne haragudjatok azért, hogy nem lett olyan hosszú, de most csak ennyi tellett tőlem. Gondolom nem számítottatok arra, hogy Audreyt elfogják rabolni, pláne arra, hogy Luke és Aston.

Köszönöm szépen a 3,3K+ megtekintés, plusz a majd 300 voteot. Imádlak titeket. Egyszerűen boldoggá teszitek a napjaimat. Remélem minél hamarabb tudom hozni a kövi részt.

Puszi: KittiFehr 2016. 08.04.