Only Mine(Harry Styles)

14.rész

**Harry szemszöge**

-Mrs. Evans nem hallotta hogy mit mondtam az előbb? AZONNAL TUDNI SZERETNÉM HOGY MI FOLYIK ITT.

-Na jó elég legyen ebből Harry! Nem beszélhetsz így az anyámmal! mit képzelsz magadról azt hiszed mindenbe bele ütheted az orrodat vagy bármi más? Hát nem mert semmi közöd nincsen se hozzám se a szüleimhez. Már nem vagyunk együtt mert nem emlékszem rád érted?

-Értem Vic de mi folyik itt? Milyen jegyekről van szó?-kezdtem ideges lenni meg persze félni hogy mi is történik itt valójában.

-Elutazom Harry.-jelentette ki a száján Vic

Mikor ezt meghallottam minden közös emlék lefutott bennem. Minden egyes pillanat. Az össze csókunk. MINDEN!
Mi az hogy elmegy? Miért akar elmenni? Hová akar menni? Miért nem ad egy esélyt annak hogy újra emlékezzen? Miért nem ad egy esélyt magunknak? Ezt nem értem..

-Hagylak titeket beszélgetni.- mondta Mrs. Evans majd kifordult a konyhából .

-Mi az hogy elutazol Vic? Mi az hogy el akarsz menni? Miért akarsz elmenni? Nem is akarsz te emlékezni. Meg sem erőlteted magadat hogy emlékezz. Igaz mit is vártam tőled. Ha bármi baj történik akkor te már elmenekülsz a problémák elől nem hogy megoldanád őket. Én pedig tudod jól hogy segítenék neked.

-Harry te most szórakozol velem? Nem tudod hogy mit élek át nap mint nap. Nem tudod hogy mennyire szeretnék rád emlékezni és hogy mennyi mindent meg teszek ezért de hiába.

-Miért mi mindent teszel meg azért hogy emlékezzél?

-Rengetegszer elmentem sétálni hát ha be ugrik valami. Anya el vitt a sulihoz ahol először találkoztam veled. De semmi. Minden este mielőtt le feküdnék megnézem a facebookra feltöltött képeimet amik már itt készültek és szinte mindegyiken te szerepelsz. Hol együtt hülyéskedünk vagy együtt csókolózunk. A képeinkhez olyan idézeteket írtam amit soha nem mondtam illetve nem írtam senkinek. Hiába akarom nem tudok emlékezni. Pedig nem akarok mást. De csak a régi életem maradt meg a fejemben. Londonból semmire nem emlékszem.
Rengeteget sírtam emiatt. Senkinek nem ajánlom ezt. Senkinek nem ajánlom azt hogy ne emlékezzen élete egy részére és arra az emberre akit valószínű a világon a legjobban szeretett.-Láttam hogy krokodil könnyek folynak le szemeiből.

Harry én azt akarom hogy boldog legyél. Ezért utazom el. Hogy ne okozzak senkinek szomorúságot.
Nem akarom hogy szenvedj azért mert nem emlékszem rád.
És hiába akarom nem jön vissza az emlékezetem aminek nagyon kicsi esélye van hogy vissza fog térni.
Kezdj új életet. Azt akarom hogy találj magadnak egy olyan lányt aki ugyan úgy szeret téged ahogy te őt. Azt akarom hogy találj magadnak egy olyan lányt akit egyszer elvehetsz feleségül s boldogan élhettek. Aki majd rengeteg gyereket fog neked szülni aki majd rád fog hasonlítani. Harry azt akarom hogy boldog légy,és ameddig én itt vagyok addig ez soha nem következhet be. Ezért elmegyek és szeretném ha megértenéd.

-Vic sajnálom de nem tudom elfogadni a döntésed. Szeretlek és szeretni is foglak míg világ a világ.
Azt akarom hogy te legyél az a lány akit ugyan úgy szeretek ahogy ő engem azt akarom hogy te legyél a feleségem aki rengeteg gyereket szül nekem és majd abban a rengeteg kis csöppségben is téged lássalak! Nem akarok mást csak téged. Nélküled senki vagyok és soha nem akarom hogy elmenj érted? SOHA! Mert akkor se keresnék mást magamnak ha nem csak is rád várnék .Hiszen te lettél a a végzetem.
kérlek Vic ne menj el. Maradj itt hogy segíthessek. Hogy melletted lehessek.

Én is elkezdtem sírni ahogy Vic. Majd mindketten egymás felé futva megöleltük egymást.

Jó volt újra a kezeim között tartani ahogy azon az estén mikor először aludt nálam. Nagyon hiányzott már az illata. Nagyon bánom hogy el akar menni. De mit tegyek hogyan tudnám meg akadályozni?-gondoltam magamban.

**Vic szemszöge**

Felé futottam és karjaiba vetettem magamat. Nem tudhattam milyen érzés de nagyon felemelő volt. Bele túrtam dús göndör fürtjeibe és karjaiban bőgtem el magam. Éreztem ahogy erősen szorít magához. Biztos voltam benne hogy igazat mond abban hogy mennyire szeret. Ebben egy kicsit sem kételkedtem. De nem maradhatok. 4 nap múlva a szüleimmel Amerikába utazunk mindent magunk mögött hagyva és soha nem térek vissza. Nem fogok vissza nézni. És új életet kezdek. és abban reménykedem hogy Harry is így fog tenni.

-Köszönöm hogy mennyi mindenre megtanítottál. Sokat köszönhetek neked. Azt is köszönöm hogy ennyire szerettél. De ha szeretsz elengedsz.-súgtam a fülébe.

Erre még jobban magához ölelt. Éreztem hogy nem akar elengedni. Egyszerűen képtelen rá. Hallottam ahogy fülembe szipogott és azt is hogy zokog. Nagyon nehéz volt ezt érezni.
De valami tényleg kötött hozzá. Nem tudom mi de biztos voltam benne hogy valami köt hozzá.

**Harry szemszöge**

Még sosem sírtam ennyire mint most. Nem akartam elveszíteni, csak magam mellett akartam tudni, biztonságban.
El kellene fogadnom a döntését de nem megy. Egyszerűen nem. Nem tudom elengedni. Vele akarok menni. Igen ezt kellene tennem. De nem hagyná. Meg azt sem tudom hogy hova akar menni és hogy mikor is utazna..

Majd egyszer csak el húzódott tőlem.

-Most jobb ha mész Harry.

-Nem tudlak itt hagyni.

Ismét füle mögé tűrtem a haját. Éreztem hogy nem bírom vissza fogni magam. Muszáj megcsókolnom.

meg is tettem mert muszáj volt. És ő is ugyan úgy vissza csókolt..

de....