Ott álltam egy bazinagy ház előtt. Mellettem hevertek a bőröndjeim, a kezembe pedig egy vaskos mappa lapult, abba voltak az irataim, az orvosi leleteim, az anyakönyvi kivonatom. Egyszóval mindenem. Féltem becsöngetni a házba, mert akkor már biztos lenne, hogy az életem megváltozott.
Mindig is úgy éreztem, hogy a szüleim nem a rendes szüleim. Valahogy nem tartoztam abba a családba. Persze szerettek, kényeztettek, de éreztem, hogy máshogy viselkednek velem, mint a más gyerekek szülei. A 20. születésnapom előttig éltem homályban. A szülinapom előtt egy héttel az egyik legjobb barátnőm Meredith jött be visítva a szobámba, hogy ő talált valami nagyon furcsát. Megmutatta ezt a Michael Clifford nevű srácot. Na, és itt változott meg az életem, ugyanis ez a srác teljesen úgy nézett ki, mint én, csak srácban. Talán csak a szemünk színe és a magasságunk különbözött. Totál lefagytam. Aztán megnéztem mikor született. Ugyanaz az év, ugyanaz a hónap, ugyanaz a nap. Aztán megnéztem a születési helyet. Sydney. Én is ott születtem, aztán anyáékkal 3 évesen elköltöztünk Memphis-be. Nem hittem volna, de még azt is megtudtam, hogy hány órakor született (köszi google). Előttem fél órával. Ennyi egybeesés után már biztos voltam benne, hogy vagy engem adtak örökbe, vagy őt. Elkezdtem anyáék irodájába kutakodni a papírjaim után, míg egyik nap bele nem futottam egy örökbefogadási szerződésbe. Egy világ dőlt össze bennem. Az egész eddigi életem egy nagy hazugság volt. Bár az mindig is furcsa volt számomra, hogy a vezetéknevem Clifford volt, a szüleimé meg Mendes. Amikor rákérdeztem leráztak annyival, hogy a dédmamám Clifford volt és a tiszteletére lettem az én is. És mikor kell ennek mind kiderülnie? Természetesen a szülinapomkor. Mikor máskor? Mondjuk így legalább azt kértem anyáéktól, hogy mondják meg az igazságot. Elmondták. Mindent elmondtak. Michael az ikertesóm. Mindig is hiányzott valami, mintha lenne egy másik felem. És tényleg volt. És most itt állok a legjobb barátnőimmel a házuk előtt, hogy részese lehessek a testvérem életének, és ő az enyémnek.
A gondolataimból egy cuki akcentusos hang zökkentet ki.
YOU ARE READING
Lost Brother (A.F.I.) B-E-F-E-J-E-Z-E-T-T
Fanfiction„Te vagy életem szerelme, a lányom anyja, és a születendő gyermekem anyukája. Nagyon szeretlek. Mond csak, hozzám jössz feleségül?" „Mi a szar."
