Lost Brother (A.F.I.) B-E-F-E-J-E-Z-E-T-T

Chapter 10.

Majdnem 2 hónap telt el, és a sajtó még csak egy kicsit se szállt le rólunk. Ugyanúgy benne vagyunk a hírekben majdnem mindennap. Pedig tényleg nem jártunk. Sőt azt a bizonyos randit se ejtettük még meg. Nem azért, mert már nem akarjuk, csak egyszerűen annyi dolgunk volt mindkettőnknek, hogy örültünk, ha hajlani 1-kor beestünk az ágyba. Igen, eskünk. Ugyanis, ha Ash-el alszok egyszerűen nincsenek rémálmaim, és minden este énekel nekem, ezért átköltöztem hozzá. Emiatt amúgy, megint vitáztunk egy sort, ugyanis annyi ruhám van, hogy nem fért el a szekrényben, ami nekem lett fenntartva, ezért elfoglaltam Ashton szekrényének is a nagy részét. Ezen totál kiakadt, és közölte, hogy ha nem férek el, akkor szelektáljak a ruháim közül. Pff. Soha. Végül kitaláltunk, hogy mivel megüresedett az én szobám, és az úgyis Ash szobája mellett van, ezért kiveretjük a falat, és egy ajtót építtetünk be. Így a szobámból gardrób lett. Természeten, aztán mindenki használni akarta, ezért most mindenkinek a ruhája ott van, és egymáséból is öltözködünk. Ez főként rám jellemző, mert szinte állandóan becsórom a srácok felsőit. Szóval az a randi el lett téve messzire. Én átjelentkeztem ide az egyetemre, de mivel vizsgaidőszak van, dupla annyit kell tanulnom, mert sok mindent ott nem vettünk. Ashton, nos, igen, ők próbálnak, mert nemsokára turné. Először nem tudtam, hogy mit fogok kezdeni magammal nélkülük, de ezt a problémámat megoldották, ugyanis konkrétan kényszerítettek, hogy tartsak velük. Már nagyon várom, totál be vagyok zsongva.

Ami pedig Michael-t illeti, nagyon sok mindent bepótoltunk ez alatt a 2 hónap alatt. Nála jobb testvért nem is kívánhatnék. Olyan aranyos volt, nem tudtunk, hogy mégis mi legyen azzal, hogy benne vagyunk az újságokban, mert ugye egy idő után rájönnek, hogy hasonlítunk, aztán levonják a következtetést. Mindenfélét próbáltunk kieszelni, mire Mike tök lazán lőtt rólunk egy selfie-t, és kitette minden közösségire, és leírta, hogy ki vagyok. Ja, hát igen, ennyire egyszerűen én nem tudok gondolkodni.

Ami pedig a lányokat illeni, kis csapatunk bővült egy taggal, akivel, mint kiderült együtt jártunk általánosba. Calum barátunk rögtön rá is vetette magát szegény Bev-re. Vagy három hétig győzködtük, hogy egyáltalán Cal közelébe merjen menni, mert félt, hogy letámadja és megerőszakolja, olyan kanos volt a kiwi, ha egy légtérbe kerültek.

Reggel arra keltem, hogy valaki végig nyal az arcomon, majd belevihog a fülembe.

„Anyádat Hemmings." Már vágtam is hozzá a párnámat, amit sajnos a jó reflexeinek köszönhetően elkapott, és már dobott is vissza.

„Michael üzeni, hogy gyere le, van egy meglepetése."

„Jólvan, csak húzzál ki."

„Oké, de nehogy visszaaludjál."

„Soha." Aztán amint kilépett fordultam a másik oldalamra, és aludtam tovább. Úgy fél óra múlva arra keltem, hogy puszilgatják a nyakamat.

„Kapd be Hemmings." Reflexből pofán csaptam.

„Nem Hemmings vagyok, de nem gáz."

„Istenem, Ash, bocsánat. Azt hittem, hogy már megint az az idióta jött be."

„Mike, már tényleg nagyon vár. És nagyon fontosat akar, úgyhogy lécci siess."

„De, nem akaroook." Fejemre húztam a takaróm azt remélve, hogy békén hagy, de takaróstul lelökött a földre.

„Na, most már fent vagy. Megvárom, amíg átöltözöl, mert képes lennél visszaaludni."

„Utállak." Kiabáltam neki, miközben mentem át a ruháimért.

„Mondtad párszor. 5 perced van felöltözni." Köszi, a saját fegyveremet ellenem.

„4 perc 55 másodperc, legközelebb lehetnél gyorsabb. Jól áll ez a ruha. Hm..."