Lost Brother (A.F.I.) B-E-F-E-J-E-Z-E-T-T

Chapter 9.

Éppen nagyban tömtem a hasam, miközben nézegettem instán képeket. Aztán egy képnél megállt bennem az ütő. Ash és én voltunk rajta, kézen fogva, amint távolodunk a kocsitól. Rögtön lescreenshoot-oltam és már küldtem is át Aston-nak. Igen, ott ültünk egymással szembe, de instán, meg twitteren beszélgettünk. Értelmesek.

„Mi a szar ez?"

„Nem tudom, most találtam. Várj, basszus. Már cikk is van." toltam a képébe a telefonom

„Ashton Irwin már nem szingli? Ashton kézen fogva ment vásárolni egy ismeretlen lánnyal. Egy a nevét felfedni nem kívánó személy szerint a lányt April-nek hívják. Egyes források szerint egész nap egymás társaságát keresik. Ugyan csók nem csattant el, de észre vehető az összhang a két fiatal között. Közeli barátság, vagy szerelem?" Olvasta fel Ash a cikk egy részét. Még úgy egy oldalon keresztül tárgyalták ki az életünket, és csatoltak hozzá képeket, amin egymás kezét fogjuk, vagy átölel, vagy röhögünk, vagy ezek keveréke.

„Most mi legyen? Ashton? Figyelsz?"

„Aha. Próbálom kitalálni, hogy mi legyen, hogy a legkevesebbet sérülj. Szerinted ki volt, aki elárulta a neved?"

„Kettőt tippelj. A telefonboltos csaj."

„Óó... Bakker, tényleg. De miért árulta el?"

„Szerinted? A pénzért. Biztos kellett neki a plusz, hogy kifizesse a karmait." Ezen Ash konkrétan felnyerített, pedig ennyire nem volt vicces. És a röhögésével természetesen felvonta a figyelmet a körülöttünk lévő emberekre, akik közül sokan rögtön pattantak, és rohantak az asztalunkhoz.

„Király. Már az ebédemet se tudom befejezni. Ash, állj fel. Indulunk."

„Mi? De miért? Nemár, még ennék."

„Aha, én is. De nézz magad mögé." Kb. 15 fangörcsös kiscsaj indult meg felénk.

„Arg. Nem baj, lerendezzük őket, és megyünk a tetkóshoz. Aztán haza, hogy kimagyarázzuk magunkat."

Egy nagyjából 15 éves festett szőke kiscsaj tipegett oda hozzánk négy másik plázacica barátnőjével. Nem szimpik.

„Öhm. Sziasztok. Izé. A. Öhm. Csak meg akartuk kérdezni, hogy izé, csinálhatunk-e veletek közös képet?" Zavarba van? Hogy enném meg a máját. Csak ne legeltesse Ashton-on a szemét.

„Aha. Persze. Ashton vagyok, ő meg itt Amanda. És ti?"

„Én Cassie vagyok, ők meg itt Katie, Sadie, Annie és Candy." Mutatott a kis klónjaira, miközben ide-oda dobálgatta a haját. Nem tudom, hogy miért gondolja, hogy bejön ez a pasiknak, vagy legalábbis Ash-nek. Miután megszellőztette a haját, már furakodott be Ashton és közém a kis liba, és miközben bénázott a telefonjával, elmormogott nekem egy 'büdös ribanc' mondatot. Kösz szépen. Kár, hogy nem hat meg. Majd máskor.

Miután mindenkinek volt Ash-el képe, meg aztán velem is, mert persze a 'barátnővel' is kell, mert az úgy a menő a kis barbi baba klónok elköszöntek, de előtte még oda vetettek egy 'amúgy szép a barátnőd' mondatot. Ezt a kétszínűséget. Az egyik, amit a legjobban utálok. Rögtön el is kezdtem panaszkodni Ash-nek. Na, nem azért, mert bántott volna, amit mondott, hanem azért, mert ilyen kis kétszínű csitri szól be.

„Pff... Ez azért elég gáz. Először leribancoz, aztán megdicsér. Szánalmas."

„Leribancozott? Nehogy el hidd egy szavát is. Nem vagy az."

„Szerinted tud, engem érdekelni mit gondol, egy 15 éves fangörcsös plázacica? Egy icipicit sem hat meg." Ashton büszkén nézett rám, miközben a kezével átölelte a derekam. Persze, a sajtónak legyen min rágódnia. „Öhm. Ash. Miért viselkedünk úgy, mintha járnánk? De közbe nem is járunk? Vagyis a sajtó szerint igen, de amúgy nem."