Lost Brother (A.F.I.) B-E-F-E-J-E-Z-E-T-T

Epilogus

A telefonom csörgésére keltem fel, korán reggel. Tippem se volt, hogy ki keres ilyen korán, majd rájöttem, hogy ez az ébresztőm, és nincs is korán, és amúgy nekem nagyon gyorsan le kell mennem, ugyanis ez a nap életem legszebb napja.

A lelkesedésemből kicsit visszavett az, hogy még ki kell mennem anyáék elé a reptérre, mert azt senki nem tudta elintézni, de nem baj, hiszen ez a nap rólam szól, szóval semmi se veheti el a kedvemet.

Felhúztam a kedvenc kezeslábasom, és a pihe puha puma papucsom, majd csak úgy robogtam le a lépcsőm. Konyhába a barátnőim vártak, akik már nagyban etették a lányaimat, hogy ezzel is könnyítsenek a dolgaimon.

„Jó reggelt lányok."

„Reggel, Manda."

„Jó reggelt mami." Lucy azonnal pattant ki a székéből és rohant hozzám, persze abban a pillanatban, hogy Luc elhagyta a helyét, Emily is kikászálódott, majd oda totyogott hozzám. El se hiszem, hogy már egy éves, Lucy meg lassan betölti a hármat. Nem sokára már Emily-t is vihetjük az oviba, nem csak Lucy-t. emlékszem Luc első napjára, jobban féltem én, mint ő. Lucy, amint meglátta a szomszéd kislány, már rohant is el, játszani vele, nekem meg csak egy 'szia, mami-t' kiabált félúton. Akkor egész nap otthon sírtam, hogy már nem is vagyok fontos a számára. Persze, miután Luke hazahozta, rohant oda, és elmondta, hogy nagyon szeret, és nagyon hiányoztam neki. Megbeszéltük, hogy ezen túl Ash viszi az oviba, én meg megyek érte, mert a reggelek nagyon fájdalmasak számomra.

„Mami. Figyelsz rám? Hahó?" Úgy látszik megint nosztalgiáztam egy kicsit, mint mostanában elég sokszor.

„Sajnálom szívem, elmondanád még egyszer?"

„Persze mami, hiszen tudom, hogy már öreg vagy és nem jó a memóriád."

„Kisasszony, azért figyelj a szádra, hogy mit mondasz. A mami még nem öreg, csak elgondolkozott. Szóval, édesem. Mit mondtál?"

„Csak annyit, hogy mikor találkozunk apucival? Már hiányzik, nem énekelt nekem este, és szomorú voltam." Majd meg szakadt a szívem, de muszáj volt, hogy Ash az anyukájánál aludjon, mert ugye ez így szokás.

„Már csak pár óra, de figyelj csak, mi lenne, ha te is eljönnél velem a nagyiékért? Hm? Biztos örülnének neki."

„Hát jó, de csak akkor, ha Jason is jöhet velünk." Amint ezt kimondta, a vér is megfagyott bennem.

„Lucy szívem, ki az a Jason?" Ijedten néztem a lányokra, hátha ők tudnak valamit, de ők is csak a vállukat vonogatták, annyit tudtak, mint én.

„Ő a szomszéd fiú, a barátom. Nagyon szeretjük egymást mami."

„Bocsáss meg Lucy, de most el kell mennem."

„Valami rosszat mondtam?" Nagy barna szemeiben félelem tükröződött.

„Dehogy, szívem. Csak eszembe jutott valami. Mi lenne, ha itt maradnál, amíg elmegyek a nagyiékért, és addig James megcsinálná a hajadat? Elvileg mindjárt betoppan."

„Ahogy gondolod mami." Sóhajtott lemondóan.

„Remélem neked nincs barátod, kicsim." Mondtam Em-nek, amikor megöleltem.

„Pá, ma." Köszi, Emily ez igazán kielégítő válasz volt.

„Ashton. A lányunknak udvarlója van." Már a reptér felé mentem, amikor felhívtam Ashton-t.

„Hé, nem szabad beszélnünk a cer... Várj, mi? Lucy-nak? A gyerekünknek? A mi Lucy-nknak? Nem, az nem lehet. Még csak három éves."

„Jason-nek hívják a kisfiút, és a szomszédunk."