Lost Brother (A.F.I.) B-E-F-E-J-E-Z-E-T-T

Chapter 24.

„Ama, láttad ezt?" Mike hangjára keltem fel. Megint elaludtam tévézés közbe.

„Mit? Nem. Mit?"

„Az albumod eladási szintje ötvenezerről, felugrott tízmillióra. Egy hét alatt."

„Micsoda? Te most csak kamuzol." Azonnal kikaptam a telefonját a kezéből. És tényleg, a cikkben az állt, amit Mike mondott. „Azta rohadt. Ilyen nincs. Hogy ugorhatott meg ennyire?"

„Úgy, drága hugicám, hogy adtál pár fantasztikus koncertet. És imádnak téged."

„De. Ez... Úristen, ez..." egyszer csak elbőgtem magam. Nem tudom, hogy miért, persze nagyon jó ez a hír, akkor se kéne bőgnöm.

„Most, valami rosszat mondtam?" Szegény Mike nem tudott semmit se tenni értem, csak közelebb jött, és simogatta a hátam.

„Nem. Cs... csak ez annyira, j... jó hír..."

„De, akkor miért sírsz?"

„Fogalmam sincs. Csak ez annyira megható." Aztán megint kezdtem. És ez így ment vagy fél óráig. Szerencsétlen tesóm, az se tudta, hogy mit kell tennie. Csak bólogatott, amikor valamit mondtam, meg ringatgatott.

„Mike, April. Gyertek megérkeztünk." Ash hangja szakított ki, a sírásomból. Mike, amint meghallotta Ash hangját, pattant fel a kanapéról, és rohant ki a buszból. Szerintem menekült előlem.

„Neki, meg mi baja van?" Mutogatott Ashton értetlenül legjobb haverja felé.

„Semmi, csak fél órája sírtam neki, miközben minden bajomat elmondtam."

„Aha. Akarom tudni, hogy miért sírtál?"

„Nem? Na, gyere. Látni akarom végre élőbe a kedvenc városomat."

Ahogy kiléptünk a buszból, elállt a lélegzetem. Pont az Eiffel-torony előtt álltunk meg. Meg se tudtam szólalni, tátott szájjal bámultam felfelé.

„Azt hittem szebb."

„Faith." Kiabáltuk le szegény barátnőm fejét egyszerre.

„Mi van? Tényleg azt hittem. Jó, nem csúnya, de kicsit többre vártam."

„Na, jó. Én ezt nem hallgatom tovább. Luke, vidd el valahova, vagy dugd meg, vagy akármi, de ne fikázza a kedvenc városomat." Kicsit kikeltem magamból, de szerencsére a többiek ezt betudják a terhességemnek.

„Jó, bocsi. Befogtam."

Az egész nap valami csodálatos volt. Legszívesebben örökre Párizsban maradnék, annyira imádom. Ash is annyira cuki volt, akárhány üzletbe bementünk mindent meg akart venni, csakhogy a kedvembe járjon. Persze, a felét se engedtem, hogy megvegye, de azért amikor elhaladtunk egy pékség, vagy édesség bolt előtt be kellett mennünk, és szinte felvásároltuk az egészet. Tuti híztam 5 kilót. De nincs mit tenni, ha a gyerek éhes, akkor enni kell.

Hiába a sok kaja, és terhesség, aminek ugyan csak a közepén vagyok, de már jó pár kilót híztam, a rajongók, akikkel találkoztunk mindig dicsértek, hogy milyen jól nézek ki. És, hát ez alapból baromi jól esik, de így terhesen, hogy néha az önbizalmam nulla alatt van, még jobban örülök a bókoknak. Persze, Ash minden percben elmondja, hogy mennyire dögös vagyok terhesen, de azért ő mégis csak a barátom. Ez a dolga, vagy ilyesmi. Amúgy a rajongók Lucy-t is imádták, aki természetesen oda volt a nagy felhajtásért, és azért, hogy mindenki körülrajongja. Bájosan csevegett mindenkivel, a fanok meg ott olvadoztak. Abszolút megértem őket, ennivaló kiscsaj az tuti.

„Manda. Mibe jössz a koncertre?" Gondolatmenetemből a lányok hangja zökkentett ki.

„Öhm. Még nem tudom. Miért?" Gyanúsak voltak nekem. Nagyon gyanúsak.