Lost Brother (A.F.I.) B-E-F-E-J-E-Z-E-T-T

Chapter 19.

„Most, mi legyen?"

„Nem tudom, Ash. Az az egyik biztos, hogy én most odamegyek és letépem a fejét." Nagyon ideges voltam. Komolyan, hogy képes erre?

„Nem. Ne csinálj semmit. Tudod, te jönnél ki belőle rosszul, és azt nem akarom."

„De. Nem mehetünk, csak úgy el emellett. El kell mondanunk neki. Te is tudod." Fájt, hogy képes ilyenre.

„Jó. Akkor el fogjuk mondani. Szerintem csinálj pár képet, April."

„Máris. Tudod, Ash. Nagyon aranyos volt tőled, hogy kedves volt tőled, hogy elhoztál ide, meg imádom Vera-t, de valahogy most elment a kedvem a vásárolgatástól. Nem hiszem el, hogy képes itt enyelegni, ezzel a cafkával."

„Kicsim. Nyugodj le. Megmutatjuk a képet, és a többit megoldják ők. Oké? Biztos nem akarsz vásárolni? Tudod, terápia."

„Köszönöm, Ash. Komolyan, de jelenleg enni se tudnék, pedig tudod, hogy arra minden percben képes lennék." Tényleg elment az étvágyam, attól a seggfejtől, meg a kis ribijétől.

„Oké. Akkor szálljunk vissza, és menjünk haza. Vagyis a szállodába." Ahogy szálltam be a kocsiba, még egyszer visszanéztem, és még mindig ott voltak. Rám nézett, és nem tudom, lehet én láttam rosszul, de megbánást véltem felfedezni a szemeiben. Lehetséges ez?

„Meredith. Kérlek, gyere egy kicsit." Nehéz lesz, ez tény. De meg tudom csinálni.

„Mond, Manda. Ugye, nem azt akarod mondani, hogy te is terhes vagy? Ugye?"

„Jézusom. Nem. De ülj le mielőtt ezt elmondom. Kérlek."

„Kezdesz megijeszteni. Mi a baj? Bántott?" Nem fog menni. Én erre nem vagyok képes.

„Nem. És nem is rólam van szó."

„Hát, akkor kiről?" Gyerünk, megcsinálod. Mond ki.

„Rólad. Luke-ról."

„Luke-ról? Mi történt?"

„Az, hogy... ma, amikor Ash elvitt Vera-hoz. Láttuk, Luke-ot. És... basszus nekem ez nem megy." Nem bírtam megmondani neki, ezért fogtam magam, és kirohantam a szobából. Ash, a kanapén ülve várt rám, amint felnézett látta a rémült arcomat, és azonnal pattan.

„Én. Ö. Ne...nem tudtam..." be se fejeztem, már rontott be Meredith-ék szobájába. Ekkor jött ki belőlem minden, ami felgyülemlett. Lerogytam a földre, és csak sírtam. Nem is tudom miért, hiszen, nem engem csaltak meg, úgy hogy terhes vagyok. Nem én hittem azt, hogy boldogok leszünk. De mégis a legjobb barátnőről volt szó. Ha neki fáj, nekem is. Percek múlva Mer rontott ki a szobából. Nem is hallottam kiabálást. Most vagy Ash nem mondta el neki, vagy jól fogadta. Bár nem hiszem, hogy egy ilyet jól lehet fogadni.

„Manda?" Alig mertem felnézni. Tudom, hogy én nem tettem semmit, de úgy éreztem, bennem is csalódott. „Igaz ez? Hogy megcsalt?" A szeme tiszta vörös volt.

„S... Sajnálom." Csupán ennyit tudtam kinyögni.

„Hol van most?" Ő is lerogyott mellém a földre, és összekulcsolta a kezeit, a lábán, és így dülöngélt előre-hátra.

„A luxus negyedben. Legalábbis, mi ott láttuk."

„Odamegyek. Biztos még ott van." És már pattant is fel. Én meg utána.

„Mer. Kérlek, állj meg. Ne menj oda. Hidd el jobb, ha itthon maradsz."

„Nem, Manda. Ezt meg kell tennem. Szeretlek." Mi? Szeret? Sose mondta ki. Olyan mintha búcsúzkodna. Nagyon rossz előérzetem van.

„Meredith. Ne. Menj. El. Vigyáznod kell magadra, és a babára. Kérlek."

„A-a. Most nem hallgatok rád. Sziasztok." Majd megölelt, és elment. Valami történni fog.

„Hol lehet már?" Két órája ment el Mer. Én meg csak fel-alá járkálok a szobában. És magamba beszélek.

„Kicsim. Hé, nyugi. Biztos, csak megbeszélik a dolgokat. Jó, ülj le. Igyál egy pohár vizet, és nyugodj meg. Lucy, érzi, hogy nincs valami rendben, és nagyon nyűgös, legalább miatta."

„Oké. Igazad van. Nem lehetek jó anya, ha a lányom előtt idegeskedek, és káromkodok."

„Azt mondtad lányom? Sose hallottam még a szádból"

„De hát, a lányom nem?" Csendben ültünk az ágy szélén, és bámultunk ki a fejünkből. Egyszer csak, megszólalt a telefonom. Sms-t kaptam. Rekord sebességgel nyúltam a telefonom után. Ahogy elolvastam esett ki a telefon a kezemből. Sokkot kaptam

„April, mi a baj?" Csak magam elé bámultam.

„Kicsim? Kitől kaptál Sms-t?" Remegő kézzel nyúltam le a földre a telefonomért, és mutattam meg Ash-nek.

~A kis barátnődet keresed? Itt van nálam. Ha azt csinálod, amit mondok, nem lesz baja. T.~

„Jézusom. Mi... mit akarsz tenni?" Félt attól, hogy nem fog tetszeni a válaszom. És igaza volt. kikaptam Ash kezéből a telefont, és pötyögtem a választ.

~Mit tegyek? A~

„Ugye, nem azt tetted, amire gondolok? Mond, hogy nem" Válaszként, csak felmutattam a telefonom.

„Úristen." Csalódottan a kezébe temette az arcát. Vagy inkább elkeseredetten? Nem tudom, de féltett, az biztos.

„Nézd. Meg kell tennem. Ha engem akar, akkor, ha kell, mindenkit megöl, csak azért mert, nem kapja meg azt, amit akar. Érted? Azt kell tennem amit, mond." Megint csilingelt a telefonom.

~10 perc múlva legyél a szálloda hátsó bejáratánál. Ott dog várni egy fekete autó. Azzal jössz ide.~

„Nem. Mehetsz. El."

„Ash. Muszáj. Te is megtennéd ezt Calum-ért, Mike-ért, vagy Luke-ért. Engedd. Kérlek."

„Nagyon vigyázz magadra. És, várj. Kérem a telefonod egy kicsit." Odaadtam, majd két perc babrálás után visszaadta a tenyerembe.

„Mit csináltál vele?"

„Csak bekapcsoltam a GPS-t, hogy tudjam, hol vagytok. Egy órát adok nektek. Ha letelt, utánad megyek, de már a rendőrökkel. Megértetted?"

„Meg. Szeretlek Ash. Mond meg Lucy-nak is, hogy nagyon szeretem." Mielőtt beléptem volna a liftbe, egy utolsó nagy csókot adtam Ash-nek. Talán ez a búcsúcsókunk? Lehet. Az a nyomorék mindenre képes. Félve szálltam be a liftbe, és vártam a folytatást.