Reggel boldogan keltem fel. Meg egy kicsit nehezen, ugyanis egy test volt rám feküdve, amikor megnéztem a gazdáját mosolyognom kellett. Olyan aranyos, kedves ez a srác. Szerintem még szóval se tudna senkit megbántani, nemhogy tettel. Az arca most olyan kisfiús volt, teljesen kisimult, nem voltak rajta aggodalom jelei. Olyan édes volt, hogy egyszerűen le kellett fotóznom. Mikor már elég képet csináltam, visszafeküdtem mellé és újra az arcát elemeztem. Egyszer csak megjelent az arcán egy aprócska mosoly, ami látni engedte a kis gödröcskéit. Kinyitotta az egyik szemét, aztán megszólalt a reggeli, kissé rekedt hangján.
„Tudom, hogy bámulsz." Felnevettem, majd adtam az arcára egy puszit, és bevonultam a fürdőbe, hogy elvégezzem a reggeli rutinomat. Vidáman megmostam az arcomat, aztán belenéztem a tükörbe, és felsikítottam. Szörnyű volt a látvány. Felpuffadt arc, tiszta piros szemek, kiszárast száj. Fúj.
„Ki a franc az, aki sikítozik hajnalok hajnalán?" Jelent meg Mike feje a fürdőbe. Opsz. Talán egy kicsit hangos voltam. Válaszként megfordultam, hogy lássa az arcom. Szerintem az mindent elmondott.
„Elég szarul nézel ki." Köszi, ha nem mondod, nem jövök rá.
„Kösz. De miután közölted, hogy milyen fejem van, amit amúgy én is látok, kitolhatnád a képed a fürdőmből." Vállat vont, aztán szerintem visszament aludni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fél óra múlva már viszonylag frissen, és üdén vonultam le a konyhába, hogy egyek valami reggeli félét. Azt hittem, hogy mindenki lent fog nyüzsögni, de csak Ash-t találtam lent, amit éppen süt (?) valamit. Gondoltam megijesztem, ezért odalopakodtam, és hátulról átöleltem. Nem ijedt meg.
„Előbb kell neked ahhoz felkelned, hogy engem megijessz, April. De elismerem jó próbálkozás volt." Hát ez nem jött be. „Kérsz reggelit? Sütöttem szalonnát, tojást és csináltam bundáskenyeret."
„Te tudsz sütni?" Le voltam döbbenve.
„És főzni." Azta. „Szóval, mit kérsz? Vagy, ha ezek nem tetszenek, csinálhatok mást is."
„Nem. Ezek tökéletesek. Mindegyikből kérek. De, amúgy kinek csináltál ennyi kaját? Ez egy kisebb afrikai városnak egy hónapig elég lenne" mutattam a temérdek mennyiségű kajára a pulton.
„Hát tudod, ott van Luke, meg ott van Mike, me Cal, meg én és Meredith-et se hagyjuk ki. Úgy érzem el fog ez fogyni."
„Oké. Ott a pont. Hé, Ash ugye te is eszel velem?"
„Ki nem hagynám. Levennél két tányért a szekrényből?" Válasz helyett már nyúltam is a tányérokért, majd elővettem két poharat, és végül narancslé után kutattam a hűtőben. Mire letelepedtem az asztalhoz egy nagyon gusztusosan elrendezett tányér várt rám. Remélem az íze is olyan jó, mint az illata, meg az elrendezés. Ash kérdőn nézett rám. Kellett egy perc mire leesett, hogy arra vár, hogy megkóstoljam, és véleményt mondjak. Hát azt az ízt szavakkal nem lehet leírni. Sokszor ettem már ezeket, de ilyen finomat, még sose.
