The New Guy

Tizenkettedik fejezet

A visszafelé vezető úton elég jól elbeszélgettünk a mora fiúval. Sokkal normálisabb volt, mint ahogy az ebédlőben viselkedett. Igaz, néha még mindig voltak egoista beszólásai, de azok inkább voltak viccesek mint bosszantóak. Az épületekhez érve megfogta a kezem, és elköszönt, mivel az ő szobája máshol volt. Én még mindig fáradtan caplattam fel a szobámba vezető lépcsőkön, amikor valaki a nevemet kiálltotta hátulról. Hallottam, ahogy sietős léptekkel ered a nyomomba, így voltam olyan kedves, hogy megfordultam. Egy kusza, göndör hajjal találtam szembe magam, és már tudtam, hogy Mikael az. A furcsa hajszerkezete már első nap az agyamba ivódott, mint a kóla ami nem jön ki az ember felsőjéből. Csak ez annál kellemesebb volt.
- Nem voltál órán! - nézett rám morcosan a srác belevágva a dolgok közepébe.
- Sajnálom, de átrepültem a fél kontinenst és még után három edzésen is részt vettem. Eléggé elfáradtam, és kicsit tovább pihentem mint tíz perc. Sajnálom. - feleltem kissé védekező stílusban.
- Figylej, értem hogy nehéz az átállás, de nem lehetek ott mindig a sarkadban, hogy figyeljelek... - mondta a göndör, de látszott rajta, hogy nem szívesen teszi.
- Megértem. Sajnálom... - hajtottam le a fejem. Úgy éreztem magam, mint akit legyőztek. Mint akit lehordtak a szülei, mert rossz fát tett a tűzre.
Mikael csak rosszallóan nézett rám, majd sarkon fordult és elment. Én folytattam az utamat a szobám felé, és amikor benyitottam rögtön szemembe ötlött a változás. Egy számítógép pihent az íróasztalomnál. Ősöreg volt, az igaz, de úgy nézett ki mint amit még működésre lehet bírni. Amikor közelebb mentem hozzá, egy kis fehér papírt pillantottam meg a szerkezet előtt.
"Gondoltam szeretnél hazaszólni a szüleidnek, barátaidnak. Mikael"
Elmosolyodtam amikor elolvastam az üzenetet, és beizzítottam a gépezetet. Hangosan zümmögött, és azt hittem feladja a küzdelmet, de végül a képernyőn megjelent először az egér, majd az ikonok is.
Rögtön beléptem az e-mail fiókomba, ahol rengeteg üzenet várt, de nem foglalkoztam velük, csak írtam pár sort a szüleimnek. Biztosítottam róla őket, hogy jól vagyok, és az, hogy három napig nem válaszoltam, csak azért volt mert nagyon lefoglalt az iskola. Ami igaz is volt, csak ők ezt az egyetemre hiszik, míg én tudom, hogy ez a Szent Vlagyimirra értendő, ahol most vagyok. Aztán megnéztem az egyik levelem, amit a Light Egyetemtől kaptam. Arról értesítettek, hogy lejárt az összes olyan óraszámom, ahol nem vettem részt, és ha még egyszer hiányzom, szemesztert kell ismételnem. Sóhajtottam egyet, és azon gondolkodtam, hogy most mit csináljak. Valószínűleg az volna a legreálisabb, ha bemondanám az évismétlést, de az is lehet, hogy nem megyek vissza.
Bezártam inkább az ablakot, ahelyett hogy ezen agyaltam volna. A gép sűrű krákogások közepette kikapcsolt, én pedig újra az ágyamba zuhantam. Abban reménykedtem, hogy rögtön álomba merülök, de ehelyett csak hosszú percekig vergődtem. Elmentem lefürödni, hosszan álltam a forró víz alatt, hogy kiürítse a gondolataimat, de nem sikerült.
Újra az ágyban találtam magam. Kezem a térdemen dobolt. Vizes, barna hajam - ami most feketének tűnt - felsőmre lógott. Körbenéztem a szobámba. A fal fehéren meredt rám, alig egy két kép díszítette, azok is csak a tájat ábrázolták. Bőröndöm még mindig a tövében állt, teljesen teli. Nem akartam kipakolni, mert attól tartottam hogy egy perc alatt kipenderítenek az Akadémiáról, én meg a fél cuccomat itthagyom.
Volt bent még egy szekrény, asztal -most már géppel - és az ágyam. A szoba sem volt valami nagy. Ugyanez a berendezés állt a szoba másik felében, valószínűleg egy szobatárs részére, csak hozzám nem tettek be mást. Az igazat megvallva nem is bántam a dolgot. Azok után, amik a morákkal történtek, nem volt sok kedvem a társasághoz. Meg ami órán...
Felálltam, és az utazótáskámhoz léptem. Egy kicsit kutattam benne, majd előhúztam egy edzőscuccot. A futás mindig felfrissített, és pár óra múlva úgyis be kell mennem az első órámra. Ez egy kis bemelegítés lesz. Átöltöztem, és összefontam a hajam az egyik oldalra. Kikutattam még a zenelejátszóm, és azt a fülembe dugva indultam útnak.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ez, és az előző rész is kissé rövid lett. De remélem teszik. Jelezzétek csillagozással, ha így van, és ígérem a kommentekre is válaszolni fogok. Jöhet hideg, meleg egyaránt. ;)